Visszhang: tévésorozat

Botrány királyi módra

Visszhang

Nyilván sokan emlékeznek még A viszony című drámasorozat sajátos, „bifokális” struktúrájára.

Kétszer láttuk nagyjából ugyanazt a szituációt, különböző szereplők nézőpontjából, s azok így az egyezések ellenére sokszor egészen eltérő történeteket adtak ki. Nos, nagyjából ez történik az Interjú a herceggel és a Botrány királyi módra című produkciókkal is – ráadásul az utóbbiban Ruth Wilson játssza a főszerepet. A két alkotás egyazon évben jelent meg, egyazon témáról beszél, de az eltérő hangsúlyok és a nüanszok, amelyeket ez a sorozat hozzáad a másik által elmondottakhoz, elegendőek ahhoz, hogy ne pusztán újrázásként éljük meg, hanem valóban élvezzük a szériát. Már csak azért is, mert Wilson még jócskán elmélyített hangjával is kibillenthetetlen a törtető riporternő figurájából, Michael Sheen pedig istenien tenyérbe mászó herceg. Az angol humor remekül működik, még egy ilyen – főleg egy ilyen – kínos helyzetben is.

András herceget ma már mindenki a pedofil botrányával azonosítja, idáig eljutni azonban nem volt épp hullámvasút. Már persze főleg András hercegnek nem, de a sajtó is alaposan megküzdött az információkért, illetve az igazságért. Persze az interjút készítő Emily Maitlis történetét látva úgy tűnik, hogy a saját karrier nimbusza legalább olyan fontos volt.

Ettől függetlenül kamera előtt pedofília vádjával szembesíteni egy királyi sarjat, mindenképpen olyan médiatörténeti esemény, amelyről érdemes filmet csinálni és nézni is. De hogy mindjárt kettőt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.