Visszhang: tévésorozat

Botrány királyi módra

Visszhang

Nyilván sokan emlékeznek még A viszony című drámasorozat sajátos, „bifokális” struktúrájára.

Kétszer láttuk nagyjából ugyanazt a szituációt, különböző szereplők nézőpontjából, s azok így az egyezések ellenére sokszor egészen eltérő történeteket adtak ki. Nos, nagyjából ez történik az Interjú a herceggel és a Botrány királyi módra című produkciókkal is – ráadásul az utóbbiban Ruth Wilson játssza a főszerepet. A két alkotás egyazon évben jelent meg, egyazon témáról beszél, de az eltérő hangsúlyok és a nüanszok, amelyeket ez a sorozat hozzáad a másik által elmondottakhoz, elegendőek ahhoz, hogy ne pusztán újrázásként éljük meg, hanem valóban élvezzük a szériát. Már csak azért is, mert Wilson még jócskán elmélyített hangjával is kibillenthetetlen a törtető riporternő figurájából, Michael Sheen pedig istenien tenyérbe mászó herceg. Az angol humor remekül működik, még egy ilyen – főleg egy ilyen – kínos helyzetben is.

András herceget ma már mindenki a pedofil botrányával azonosítja, idáig eljutni azonban nem volt épp hullámvasút. Már persze főleg András hercegnek nem, de a sajtó is alaposan megküzdött az információkért, illetve az igazságért. Persze az interjút készítő Emily Maitlis történetét látva úgy tűnik, hogy a saját karrier nimbusza legalább olyan fontos volt.

Ettől függetlenül kamera előtt pedofília vádjával szembesíteni egy királyi sarjat, mindenképpen olyan médiatörténeti esemény, amelyről érdemes filmet csinálni és nézni is. De hogy mindjárt kettőt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.