Visszhang: tévésorozat

Botrány királyi módra

Visszhang

Nyilván sokan emlékeznek még A viszony című drámasorozat sajátos, „bifokális” struktúrájára.

Kétszer láttuk nagyjából ugyanazt a szituációt, különböző szereplők nézőpontjából, s azok így az egyezések ellenére sokszor egészen eltérő történeteket adtak ki. Nos, nagyjából ez történik az Interjú a herceggel és a Botrány királyi módra című produkciókkal is – ráadásul az utóbbiban Ruth Wilson játssza a főszerepet. A két alkotás egyazon évben jelent meg, egyazon témáról beszél, de az eltérő hangsúlyok és a nüanszok, amelyeket ez a sorozat hozzáad a másik által elmondottakhoz, elegendőek ahhoz, hogy ne pusztán újrázásként éljük meg, hanem valóban élvezzük a szériát. Már csak azért is, mert Wilson még jócskán elmélyített hangjával is kibillenthetetlen a törtető riporternő figurájából, Michael Sheen pedig istenien tenyérbe mászó herceg. Az angol humor remekül működik, még egy ilyen – főleg egy ilyen – kínos helyzetben is.

András herceget ma már mindenki a pedofil botrányával azonosítja, idáig eljutni azonban nem volt épp hullámvasút. Már persze főleg András hercegnek nem, de a sajtó is alaposan megküzdött az információkért, illetve az igazságért. Persze az interjút készítő Emily Maitlis történetét látva úgy tűnik, hogy a saját karrier nimbusza legalább olyan fontos volt.

Ettől függetlenül kamera előtt pedofília vádjával szembesíteni egy királyi sarjat, mindenképpen olyan médiatörténeti esemény, amelyről érdemes filmet csinálni és nézni is. De hogy mindjárt kettőt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.