Laufey Lín Jónsdóttir számára leginkább az apai lemezgyűjteményből megismert 20. századi jazz nyújt kapaszkodót. A klasszikusan képzett zenész ezen inspirációk nyomán komponálja és adja elő a jazztradíció felől közelítő anakronisztikus popszámait, amelyek váratlan népszerűségéhez a műfajban ritkának számító tiktokos rajongótábor is hozzájárult. Szerzeményei egyszerre szólnak az emlékekről, a szerelemről és a személyes történetekről: megannyi kis elbeszélés, amelyeket leginkább a mesemondó szuggesztív személyisége és tehetsége tart össze. Ehhez társulnak a dalok elbűvölő melódiái, a tökéletes hangszerelés, a vonósok és az akusztikus gitár kellő helyen való használata, és a művésznő énekhangja, amely varázsos és mélységekkel teli.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
