A járvány miatt azonban a projekt megakadt, első körben csak az akusztikus duó felállásban rögzített Rekult I. készült el. Erről azt írtam tavaly, hogy önmagában indokolatlan a megjelenése, mert azon túl, hogy jobban szól az eredetinél, nem igazán ad pluszt, mivel zeneileg már jóval előrébb tartanak. De hozzátettem azt is, hogy az értékelés kifejezetten a fél albumnak szól, ha majd a második rész is megjelenik, együtt alighanem jobbat fognak érdemelni.
A Rekult II.-re végül egy teljes évet kellett várni, ennek fényében már érthetőbb, hogy kettébontották a közzétételt. A felvételen az együttes jelenlegi hatfős felállása hallható, Balogh Gallusz és Csordás Zita mellett Dorozsmai Gergő – gitár, vokál; Justin Spike – dob; Szigeti Árpád – basszusgitár; Várnai Sziló – szintetizátor, vokál. Dorozsmai felelt a produceri munkáért is, az ő érdeme a hangzás, amely ezúttal is hibátlan lett: összehasonlítási alap nélkül is áll rá a jelző, de ha meghallgatjuk a dalok eredeti, recsegős kazettás magnón felvett, gyakorlatilag élvezhetetlen változatát, akkor még inkább. Tizenegy szám került fel a lemezre. Ezek között több olyan van, amelyeket az évek során már játszottak zenekari felállásban, de végleges formájukat most nyerték el, és olyanok is akadnak, amelyeket már rég elfelejtettek. A dupla album méltó lezárása az első tíz évnek, egyúttal a következő időszakot is megalapozza.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
