Visszhang: lemez

Mayberian Sanskülotts: Rekult II.

Visszhang

A hazai lo-fi hullám idején indult zenekar tavaly ünnepelte 10. születésnapját, ebből az apropóból terveztek kiadni egy dupla lemezt a korai dalaik újravett verziójával.

A járvány miatt azonban a projekt megakadt, első körben csak az akusztikus duó felállásban rögzített Rekult I. készült el. Erről azt írtam tavaly, hogy önmagában indokolatlan a megjelenése, mert azon túl, hogy jobban szól az eredetinél, nem igazán ad pluszt, mivel zeneileg már jóval előrébb tartanak. De hozzátettem azt is, hogy az értékelés kifejezetten a fél albumnak szól, ha majd a második rész is megjelenik, együtt alighanem jobbat fognak érdemelni.

A Rekult II.-re végül egy teljes évet kellett várni, ennek fényében már érthetőbb, hogy kettébontották a közzétételt. A felvételen az együttes jelenlegi hatfős felállása hallható, Balogh Gallusz és Csordás Zita mellett Dorozsmai Gergő – gitár, vokál; Justin Spike – dob; Szigeti Árpád – basszusgitár; Várnai Sziló – szintetizátor, vokál. Dorozsmai felelt a produceri munkáért is, az ő érdeme a hangzás, amely ezúttal is hibátlan lett: összehasonlítási alap nélkül is áll rá a jelző, de ha meghallgatjuk a dalok eredeti, recsegős kazettás magnón felvett, gyakorlatilag élvezhetetlen változatát, akkor még inkább. Tizenegy szám került fel a lemezre. Ezek között több olyan van, amelyeket az évek során már játszottak zenekari felállásban, de végleges formájukat most nyerték el, és olyanok is akadnak, amelyeket már rég elfelejtettek. A dupla album méltó lezárása az első tíz évnek, egyúttal a következő időszakot is megalapozza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.