Visszhang: lemez

Kings of Convenience: Peace or Love

  • - minek -
  • 2021. június 23.

Visszhang

A norvégiai Bergenből való Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe akusztikus duója kisebb forradalmat keltett, amikor 22 éve feltűntek a színpadon, majd kiadták első, Quiet Is the New Loud című albumukat.

A visszafogottságból erényt kovácsoló, tökéletes összhangban működő kettős különös hangulatú dalaival, akusztikus gitárjátékával valóságos kultuszt teremtett. Øye hamarosan szólóban, illetve a mostanában szintén reaktivált Whitest Boy Alive nevű rockosabb berlini triójával öregbítette tovább hírnevét, közben Bøe-vel való kreatív együttműködése néha évekig szünetelt.

A Peace or Love csaknem 12 évvel az előző albumuk, a nagyszerű Declaration of Dependence után jelent meg, és nyugodtan mondhatjuk, ott vették fel a fonalat, ahol egykor elejtették. Csilingelő gitárjáték, rögvest a szívbe hasító melódiák, és valami különös, a dalok szövege által sem mindig alátámasztott idill sugárzik belőlük, és persze sok-sok érzelem. A dalok egyszerre folkosak (ami nagyjából a „rafinált egyszerűség” szinonimája), merítenek a soulból, a dreampop hagyományból, no és a bossanovából, ami rögtön kitűnik a Rocky Trail hipnotikus, vibrafonnal is kiemelt ringásából. Az album különleges pillanatai, amikor Øye duettet énekel a kanadai (Leslie) Feisttel: a Love Is a Lonely Thing egy kissé komor hangulatú szám, amit szívfájdítóan szép tónusban adnak elő, míg a gondtalanabb Catholic Country leg­inkább finom bossa/jazz hangulatával tüntet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.