Miután felmondanak neki a Forró ölelések című sorozatnál, épp értelmet igyekszik találni életének. Próbálkozik forgatókönyv- és horoszkópírással, de fellép még a Brazil Nemzeti Lovas Színházban is, ahol a lovak a nézőtéren foglalnak helyet. Noha a Sanchez köré szerveződő, hasonló szerencsétlenekből álló, egyre népesebb baráti társaság tagjai mindeközben rengeteget isznak és drogoznak, főszereplőnknek és hűséges vízidisznójának arra is marad ideje, hogy megkeressék az örök ifjúság elixírjét, és ha éppen úgy adódik, rendezzék a Bolsonaro erdőirtásai miatt a brazil kormány és az őserdő tapírjai között kibontakozó, országos kávéhiánnyal fenyegető diplomáciai konfliktust.
Rengeteg hasonló marhaság fér bele a kötet rövid és pörgős fejezeteibe, amelyek olykor a magyarországi viszonyokra vonatkozó finom utalásoktól sem mentesek: van például egy magyar származású figura, akit „a korrupció intézménye iránt érzett feltétlen alázata” köt össze a brazilokkal. Ezek után már nem is annyira meglepő, hogy az álnéven publikáló szerző maga is magyar (Mikecz Attila).
A regényben a téma- és stílusválasztás ellenére is van valami meseszerű, hasonló módon, ahogy a BoJack Horseman vagy a Rick és Morty c. rajzfilmekben. Mese, felnőtteknek. Sok ugyan benne az agyzsibbasztó poén, de kifejezetten szórakoztató olvasmány.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
