Visszhang: film

Az első ügy

  • - ts -
  • 2025. szeptember 17.

Visszhang

Az eddig tévésorozatokat és rövidfilmeket rendező Victoria Musiedlak szép és csendes filmje az odavetettségről szól.

Megmutatja, hogyan zajlik az, amikor egy gyermeket a farkasok elé löknek, és a farkasok megeszik. Aztán az egyiknek megakad a torkán. A film gyakorlatában ez úgy fest, hogy az ügyvédi irodánál asszisztensként dolgozó leány (Noée Abita), aki majd, ha nagy lesz, pénzügyekkel foglalkozik, ám addig valamikor az éjszakában, bulizásból hazafelé szédelegve hívást kap a főnökétől, hogy azonnal induljon Párizsból Arrasba, ahol várja egy gyerekrablási ügy, ne nagyon csináljon semmit, csak legyen ott a gyanúsított mellett. Jóformán oda sem ér, amikor már gyilkossági ügy lesz a gyerekrablásból. Arrasban pedig várják a farkasok, a rendőr, a tettes, az ügyészség, a bíró.

Victoria Musiedlak minden külsődleges eszközt felsorakoztat hőse ábrázolásakor, s minden terhet színésznője nyakába rak (ez voltaképpen érthető is). Noée Abita kicsi, rémült, s akkora a szeme, mint egy tányérsapka: a vak is látja, gyermek. És elveszít mindent, de mindent: az első ügyét, a kliensét, a barátnőjét, az anyja megbecsülését, még a szüzességét is. Musieldlak nem nagyon jut túl a veszteség precíz lajstromozásán, megmutatásán, de valamiért ragaszkodik hozzá, hogy megoldást kell találnia mindarra, amit elővezetett. S ezzel pont azt veszti el, aki eddig vezette: a főszereplőjét. Nem kell persze aggódni, nem fordul jóra minden. Az ártatlanság elvesztése, ó, jaj, mivel is járna mással, mint a farkassá válással, bár a vámpír pontosabb hasonlat lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.