Megmutatja, hogyan zajlik az, amikor egy gyermeket a farkasok elé löknek, és a farkasok megeszik. Aztán az egyiknek megakad a torkán. A film gyakorlatában ez úgy fest, hogy az ügyvédi irodánál asszisztensként dolgozó leány (Noée Abita), aki majd, ha nagy lesz, pénzügyekkel foglalkozik, ám addig valamikor az éjszakában, bulizásból hazafelé szédelegve hívást kap a főnökétől, hogy azonnal induljon Párizsból Arrasba, ahol várja egy gyerekrablási ügy, ne nagyon csináljon semmit, csak legyen ott a gyanúsított mellett. Jóformán oda sem ér, amikor már gyilkossági ügy lesz a gyerekrablásból. Arrasban pedig várják a farkasok, a rendőr, a tettes, az ügyészség, a bíró.
Victoria Musiedlak minden külsődleges eszközt felsorakoztat hőse ábrázolásakor, s minden terhet színésznője nyakába rak (ez voltaképpen érthető is). Noée Abita kicsi, rémült, s akkora a szeme, mint egy tányérsapka: a vak is látja, gyermek. És elveszít mindent, de mindent: az első ügyét, a kliensét, a barátnőjét, az anyja megbecsülését, még a szüzességét is. Musieldlak nem nagyon jut túl a veszteség precíz lajstromozásán, megmutatásán, de valamiért ragaszkodik hozzá, hogy megoldást kell találnia mindarra, amit elővezetett. S ezzel pont azt veszti el, aki eddig vezette: a főszereplőjét. Nem kell persze aggódni, nem fordul jóra minden. Az ártatlanság elvesztése, ó, jaj, mivel is járna mással, mint a farkassá válással, bár a vámpír pontosabb hasonlat lett volna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
