Visszhang: film

Mission: Impossible: A végső leszámolás

  • SzSz
  • 2025. május 28.

Visszhang

Az eddig ismert világrend felborult, valamennyi országban előretörtek a szélsőségesek, a populisták vagy épp az anarchisták, akik csábítóan egyszerű, de pusztító megoldást hirdetnek az emberiséget fenyegető komplex problémákra.

Ez a valóság, amelyben egy jó ideje élünk már – a Mission: Impossible befejező (vagy egyelőre annak szánt), nyolcadik részének világa annyiban különbözik ettől, hogy mindezért egy mindent uraló mesterséges intelligencia, az Entitás felelős. Hőseinknek ezt kell megállítaniuk, miközben az Entitás sorra szállja meg az atomhatalmak számítógépes rendszereit, nukleáris Armageddonnal fenyegetve a Földet.

A majd’ harminc éve indult széria hattyúdala igazi hullámvasút: majdnem háromórás játékidejében bőven akadnak unalmas, komoly emberek komolykodó beszélgetést folytatnak típusú jelenetek, felesleges kanyarok és kitérők, de egészen elképesztő akciójelenetek is. A főhős persze mint mindig, most is Tom Cruise, aki tomkrúzabb, mint valaha: már-már Jézus-szerű Megváltó, akinek két hommage is kijut. Elvégre 60 felett is saját maga hajtja végre kaszkadőrmutatványait, többet fut a világmegmentés érdekében, mint eddig bármikor; sőt még kisgatyában is alámerül a jéghideg Bering-tengerben, hogy az előző részben elsüllyedt Szevasztopolból megmentsen egy kulcsfontosságú kütyüt. Egyfajta utolsó mozisztárként földön-vízen-levegőben a nagyvászon megmentéséért is küzd. Valóban el is hozza nekünk az évtized legelképesztőbb moziélményét – még ha ennek egy közepes film is az ára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.