Visszhang: lemez

Sofia Kourtesis: Madres

  • - minek -
  • 2023. november 8.

Visszhang

A Berlinben élő perui származású énekes-dalszerző DJ az elmúlt pár évben remek EP-ket adott ki, izgalmas zenéi vérforralóan lüktetők.

Az elektronikus tánczene keretein belül is marad bennük kellő egzotikum és játékosság, de nem hiányzik belőlük némi finom melankólia sem. A jó ideje a Ninja Tune-nál megjelenő Sofia Kourtesis most előállt első albumával, és első hallgatásra egyértelmű, hogy amit kitalált korábban, azt át tudta menteni nagyobb lélegzetű produkciójába is. Az album számaiban mindenekelőtt a house – sőt, mint az egyik szám címe sugallja, a Funkhaus – lüktetése dominál, amibe Kourtesis rendre bele tud csempészni több-kevesebb latin-amerikai tónust, köszönhetően többnyire spanyol nyelvű énekének, és a temérdek, ugyancsak latin-amerikai helyszíneken rögzített és hangmintaként használt zenei kulisszáknak. Az Estación Esperanza című számban Manu Chaót is üdvözölhetjük, aki tinédzserkori ideálja volt Kourtesisnek, de közben, a háttérből egy limai homofóbia-ellenes tüntetés hangjait is hallani. A szerzőt megihlette a magyar származású idegsebész, Peter Vajkoczy is, aki egy hosszú és bonyolult beavatkozással meghosszabbította anyja életét – az ennek emlékére készült a keserédes Vajkoczy, egy kivételesen angol nyelvű pop-house elégia.

De a lemezen többnyire hibátlan, hagyományosan baleárinak nevezett tánczenék sorát hallhatjuk: a Madres, a Si Te Portas Bonito, a How Music Makes You Feel Better vagy a Cecilia remekül szemléltetik, hogy milyen az, amikor annyira rabul ejt a hangulat, hogy még a táncterem is égni kezd.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.