Az elektronikus tánczene keretein belül is marad bennük kellő egzotikum és játékosság, de nem hiányzik belőlük némi finom melankólia sem. A jó ideje a Ninja Tune-nál megjelenő Sofia Kourtesis most előállt első albumával, és első hallgatásra egyértelmű, hogy amit kitalált korábban, azt át tudta menteni nagyobb lélegzetű produkciójába is. Az album számaiban mindenekelőtt a house – sőt, mint az egyik szám címe sugallja, a Funkhaus – lüktetése dominál, amibe Kourtesis rendre bele tud csempészni több-kevesebb latin-amerikai tónust, köszönhetően többnyire spanyol nyelvű énekének, és a temérdek, ugyancsak latin-amerikai helyszíneken rögzített és hangmintaként használt zenei kulisszáknak. Az Estación Esperanza című számban Manu Chaót is üdvözölhetjük, aki tinédzserkori ideálja volt Kourtesisnek, de közben, a háttérből egy limai homofóbia-ellenes tüntetés hangjait is hallani. A szerzőt megihlette a magyar származású idegsebész, Peter Vajkoczy is, aki egy hosszú és bonyolult beavatkozással meghosszabbította anyja életét – az ennek emlékére készült a keserédes Vajkoczy, egy kivételesen angol nyelvű pop-house elégia.
De a lemezen többnyire hibátlan, hagyományosan baleárinak nevezett tánczenék sorát hallhatjuk: a Madres, a Si Te Portas Bonito, a How Music Makes You Feel Better vagy a Cecilia remekül szemléltetik, hogy milyen az, amikor annyira rabul ejt a hangulat, hogy még a táncterem is égni kezd.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
