Hogy róluk filmet készíteni milyen nemes feladat és óriási kihívás lehet, abba különösen egy első nagyjátékfilm esetében érdemes belegondolnunk.
Ana a budapesti gimnázium tanári karának megbecsült tagja, nem csak a főnökeinek nagy segítség tettre kész és fáradhatatlan munkavégzésével, de a diákok kedvence is, szeretik a nyitott gondolkodású, különös módszerekkel dolgozó irodalomtanárt, aki még akkor is fóliázatlanul bocsátja tanulói elé a gondolatokat, ha épp Rimbaud életéről van szó. Véleménnyel lenni – pláne más véleménnyel – öreg hiba, ahogy ezt a néző már akkor tudja, amikor meglátja, hogy tanárdrámára váltott jegyet. De Ana még nem is sejti, hogy mekkora galibába keveri magát, amikor a Teljes napfogyatkozást ajánlja diákjai figyelmébe. Az egyik apa eljárást indít a tanárnő ellen, amiért az nem gyerekeknek való tartalmakkal tömi a fia fejét, a többit pedig képzelhetjük…
Első nagyjátékfilmhez méltón Moldovai Katalin alkotása is jókorát markol, hiszen valós történetet dolgoz fel, amelyben érinti a klímaszorongást, a közalkalmazotti nélkülözést, a fő konfliktus aktualitásáról már nem is beszélve, ám műve a súlya ellenére sem hagy igazán mély nyomot. Talán éppen egy gimnáziumi drámaelőadáshoz lehetne a leginkább hasonlítani, ahol a témaválasztás grandiózus, a cél nem kisebb a világmegváltásnál, az üzenet azonban steril, szájbarágós, az előadás pedig kicsit gyenge.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
