E szerint Superman valójában egy bevándorló, s mint ilyen, egy személyben testesíti meg az univerzális amerikai történetet (noha Gunn akaratlanul is az asszimiláció követelményét fogalmazza meg, hiszen ebben a verzióban Superman eredeti szülei idegen hódítókként tűnnek fel, akik fiukat a Föld leigázására biztatják, de a fiú derék kansasi farmer-nevelőszülei értékrendjének hála jóravaló, szolgálatkész amerikaivá cseperedik). Felkavarónak hangzó nyilatkozatához hasonlóan filmjével is csak a magától értetődőt állítja, ami az eredeti képregény fogantatásától fogva a történet magva volt. Superman valóban bevándorló, egy másik bolygóról, aki bár az emberi faj számára istennek tűnik, nem mentes a belső konfliktusoktól és a fejlődésre, jóra való törekvéstől – ebben az értelemben pedig az embernél is emberibb. Megtestesíti mindazt, ami nemes és közös az emberiségben; meghökkentőnek hat, ahogy Gunn visszanyúl a figura szinte bárgyú idealizmusához a mai politikai megosztottság és az Egyesült Államok nemzetközi szerepét illető kételyek közepette. Itt nyoma sincs a Zack Snyder-féle Superman-feldolgozások (Acélember; Batman Superman ellen – Az igazság hajnala; Az Igazság Ligája) sötét tónusainak, a derék kriptoni mindig tudja, mit kell cselekednie, és nem is fogja vissza magát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
