Visszhang: film

Superman

Visszhang

A film rendezője, James Gunn azonnali politikai vihart (és csodás reklámot) kavart könnyed kijelentésével.

E szerint Superman valójában egy bevándorló, s mint ilyen, egy személyben testesíti meg az univerzális amerikai történetet (noha Gunn akaratlanul is az asszimiláció követelményét fogalmazza meg, hiszen ebben a verzióban Superman eredeti szülei idegen hódítókként tűnnek fel, akik fiukat a Föld leigázására biztatják, de a fiú derék kansasi farmer-nevelőszülei értékrendjének hála jóravaló, szolgálatkész amerikaivá cseperedik). Felkavarónak hangzó nyilatkozatához hasonlóan filmjével is csak a magától értetődőt állítja, ami az eredeti képregény fogantatásától fogva a történet magva volt. Superman valóban bevándorló, egy másik bolygóról, aki bár az emberi faj számára istennek tűnik, nem mentes a belső konfliktusoktól és a fejlődésre, jóra való törekvéstől – ebben az értelemben pedig az embernél is emberibb. Megtestesíti mindazt, ami nemes és közös az emberiségben; meghökkentőnek hat, ahogy Gunn visszanyúl a figura szinte bárgyú idealizmusához a mai politikai megosztottság és az Egyesült Államok nemzetközi szerepét illető kételyek közepette. Itt nyoma sincs a Zack Snyder-féle Superman-feldolgozások (Acélember; Batman Superman ellen – Az igazság hajnala; Az Igazság Ligája) sötét tónusainak, a derék kriptoni mindig tudja, mit kell cselekednie, és nem is fogja vissza magát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.