Visszhang: koncert

The Dandy Warhols

Visszhang

Az idei Campus leginkább Majka fellépé­sétől volt hangos a sajtóban.

Azt is fontos azonban megemlíteni, hogy ezen a fesztiválon adta fennállása első magyarországi koncertjét a The Dandy Warhols. A Nagyerdei Stadion köré épített helyszínre komoly mennyiségű eső zúdult péntek este, de sportsajtós sablonnal élve „az égiek végül kegyesnek bizonyultak”. Öt perccel a koncert kezdete előtt állt el a zuhé, ám ettől még nem özönlöttek tömegek a víztorony tőszomszédságában álló színpadhoz. Így könnyű volt akár az első sorba is beállni és közvetlenül szemlélni a zenészeket – még úgy is, hogy a fények inkább csak hátulról világították meg őket. Courtney Taylor-Taylor frontember csak éneklésre használta a mikrofonját, a közönséggel való kommunikációra nem; unokatestvére, az emblematikus frizurát viselő Brent DeBoer nemcsak dobolt, hanem kiváló vokálozással erősítette a produkciót; Zia McCabe ellenállhatatlanul billentyűzött és csörgőzött, mint mindig; a kalapot viselő Peter Holmström pedig állandó összeköttetésben volt az effektpedáljaival. A nyitószám a Dandys első, 1995-ös lemezén szereplő Ride volt, utána pedig már a You Were the Last High jött, de jóval kásásabb, elszállósabb verzióban, mint ahogy azt a lemezről megszokhattuk. A slágerek nagy része felcsendült: volt Get Off, Not If You Were the Last Junkie on Earth, Godless, We Used to Be Friends, és persze nem maradt el legismertebb daluk, a Bohemian Like You sem. A Boys Betterrel zárult a mindössze 65 perces szett, és ugyan egy kétszer ilyen hosszú klubkoncert sokkal inkább illett volna hozzájuk, panaszra így sem lehet semmi okunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.