Visszhang: koncert

The Dandy Warhols

Visszhang

Az idei Campus leginkább Majka fellépé­sétől volt hangos a sajtóban.

Azt is fontos azonban megemlíteni, hogy ezen a fesztiválon adta fennállása első magyarországi koncertjét a The Dandy Warhols. A Nagyerdei Stadion köré épített helyszínre komoly mennyiségű eső zúdult péntek este, de sportsajtós sablonnal élve „az égiek végül kegyesnek bizonyultak”. Öt perccel a koncert kezdete előtt állt el a zuhé, ám ettől még nem özönlöttek tömegek a víztorony tőszomszédságában álló színpadhoz. Így könnyű volt akár az első sorba is beállni és közvetlenül szemlélni a zenészeket – még úgy is, hogy a fények inkább csak hátulról világították meg őket. Courtney Taylor-Taylor frontember csak éneklésre használta a mikrofonját, a közönséggel való kommunikációra nem; unokatestvére, az emblematikus frizurát viselő Brent DeBoer nemcsak dobolt, hanem kiváló vokálozással erősítette a produkciót; Zia McCabe ellenállhatatlanul billentyűzött és csörgőzött, mint mindig; a kalapot viselő Peter Holmström pedig állandó összeköttetésben volt az effektpedáljaival. A nyitószám a Dandys első, 1995-ös lemezén szereplő Ride volt, utána pedig már a You Were the Last High jött, de jóval kásásabb, elszállósabb verzióban, mint ahogy azt a lemezről megszokhattuk. A slágerek nagy része felcsendült: volt Get Off, Not If You Were the Last Junkie on Earth, Godless, We Used to Be Friends, és persze nem maradt el legismertebb daluk, a Bohemian Like You sem. A Boys Betterrel zárult a mindössze 65 perces szett, és ugyan egy kétszer ilyen hosszú klubkoncert sokkal inkább illett volna hozzájuk, panaszra így sem lehet semmi okunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.