Visszhang: koncert

The Dandy Warhols

Visszhang

Az idei Campus leginkább Majka fellépé­sétől volt hangos a sajtóban.

Azt is fontos azonban megemlíteni, hogy ezen a fesztiválon adta fennállása első magyarországi koncertjét a The Dandy Warhols. A Nagyerdei Stadion köré épített helyszínre komoly mennyiségű eső zúdult péntek este, de sportsajtós sablonnal élve „az égiek végül kegyesnek bizonyultak”. Öt perccel a koncert kezdete előtt állt el a zuhé, ám ettől még nem özönlöttek tömegek a víztorony tőszomszédságában álló színpadhoz. Így könnyű volt akár az első sorba is beállni és közvetlenül szemlélni a zenészeket – még úgy is, hogy a fények inkább csak hátulról világították meg őket. Courtney Taylor-Taylor frontember csak éneklésre használta a mikrofonját, a közönséggel való kommunikációra nem; unokatestvére, az emblematikus frizurát viselő Brent DeBoer nemcsak dobolt, hanem kiváló vokálozással erősítette a produkciót; Zia McCabe ellenállhatatlanul billentyűzött és csörgőzött, mint mindig; a kalapot viselő Peter Holmström pedig állandó összeköttetésben volt az effektpedáljaival. A nyitószám a Dandys első, 1995-ös lemezén szereplő Ride volt, utána pedig már a You Were the Last High jött, de jóval kásásabb, elszállósabb verzióban, mint ahogy azt a lemezről megszokhattuk. A slágerek nagy része felcsendült: volt Get Off, Not If You Were the Last Junkie on Earth, Godless, We Used to Be Friends, és persze nem maradt el legismertebb daluk, a Bohemian Like You sem. A Boys Betterrel zárult a mindössze 65 perces szett, és ugyan egy kétszer ilyen hosszú klubkoncert sokkal inkább illett volna hozzájuk, panaszra így sem lehet semmi okunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.