A Los Angeles-i Colburn Conservatory diákjai 2019-ben a Banff International String Quartet Competition győztesei, később a Wigmore Hall versenyének harmadik helyezettjei voltak, most éppen Avery Fisher-ösztöndíjasok. Második albumuk, a Voyager koncepciózus lemez: címe a NASA legendás programjára utal, amely 1977-ben két űrszondát indított a Naprendszer peremére, rajta egy aranylemezzel és az emberi civilizáció legfontosabb zenéivel. Ezek között szerepel Beethoven monumentális op. 130-as B-dúr kvartettje a mélyen személyes Cavatinával. A fiatal komponista, Alistair Coleman az Apollo–11 küldetésére írta Moonshot című művét, a lemez zárásaként pedig Debussy Holdfénye, valamint a Fly Me to the Moon virtuóz feldolgozása hallható.
A Moonshot nyitánya vibráló energiával csendül fel, a ritmikus és légies zene tényleg az egekbe repíti a hallgatót. A zenekar játéka elegáns, precíz és szabad, az egyes hangszerek külön is felvillantják egyéniségüket. Beethoven kvartettje is új megvilágításba kerül ebben a kozmikus tematikában, a Nagy Fúga markáns hangulatváltozásai, szín- és tempóváltásai galaktikus drámaként bomlanak ki. A Debussy-feldolgozás éteri szépségű, a Fly Me to the Moon azonban könnyűvérű és swinges. Ez az önfeledt kvartettezés a nagyszerű francia együttes, a Quatuor Ébène játékát is eszünkbe juttathatja – s ahogy mondani szokták, nem baj, ha hasonlít, mert rosszabb, ha nem hasonlít semmire.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
