A világ versenysportja egyik legnagyobb doppingbotrányának (a „legnagyobb” címért erős versenyben van az egykori NDK és a mai Oroszország), a BALCO-ügyként hírhedtté vált, zömmel amerikai élsportolókat érintő csalássorozatnak a kitervelője, az események idején még kimutathatatlan szteroidmix előállítója és (illegális) forgalmazója, Victor Conte beszámol a kezdeti (legális) vitaminkészítményektől az egyszerűen csak Folyadéknak nevezett (használóinak olimpiai aranyakat és világcsúcsot hozó) csodaszerig vezető útról. Megbánás nincs benne. Börtönbüntetését letöltötte (nevetséges 4 hónapot – ennél az öt olimpiai érmétől megfosztott Marion Jones is többet ült), ma tanácsokat ad a doppingellenőröknek, több tízmilliós bevételhez jut táplálékkiegészítőivel. A csalárd úton elnyert, saját érdemének tekintett érmekre és felállított csúcsokra büszke, a svindlerek kedvenc szólamával mentve fel magát, hogy ti. mindenki ezt csinálja.
És az ember, nézvén a dokumentumfilmet, hajlamos ezt el is hinni. Némely tönkretett sportoló (azért őket se kell sajnálni), valamint a nyomozás és a per résztvevőinek megszólaltatásával a film korántsem tudja megjeleníteni a Contééhez hasonlóan erős narratívaként a másik oldal, a becsületes verseny híveinek álláspontját. Így nem a csalás, hanem a lebukás lesz a dráma. Voltaképpen nem is dokumentumfilmet látunk (abban a többoldalú valóságfeltárás alapértelmezett), hanem egy gagyi tévémagazin hosszúra nyúlt bejátszását. Amikor elhangzik, hogy „úgy megy, mint a rakéta”, akkor látunk egy rakétát (és hasonlók), záporoznak a redundáns vágóképek, az interjúk többnyire úgy vannak fölvéve, hogy az alanyok (lehetőleg ellenfényben) kibeszélnek a képből, így megcsodálhatjuk a háttér bravúros bevilágítását.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
