Visszhang

Tom Kingsley akció-komédiájának főszereplői tipikus mellékalakok: egy improvizációt oktató tanár, egy method actingot véresen komolyan vevő színész és egy szorongásait kezelni igyekvő akta­kukac.

A Kékszakállú, Bartók egyetlen operája, a női-férfi kapcsolatok nyugtalanító parabolája.

A legtöbb lemez hallgatása közben a befogadónak valamilyen benyomása lesz arról, hogy kik állhatnak a produkció mögött.

A távoli jövőben vagyunk, az emberiség boldogabbik fele úgy oldotta meg a klímaváltozás, a túlnépesedés és a kimerülő energiaforrások problémáit, hogy az összes állatot kiirtotta (kivéve néhány, étkezés céljára tenyésztett kukacot).

Egerhez közeli falu, a kilencvenes és a kétezres évek környékén.

A mű kilenc részben mutatja be a Boston Celtics kosárlabdacsapatának történetét.

A kanadai zenekar 2022-ben, We című albumuk megjelenése után indult meg a lejtőn, de ehhez az is hozzájárult, hogy több nő szexuális visszaéléssel vádolta meg Win Butler frontembert.

A képi kifejezésmódok technikai és tartalmi lehetőségeit újraértelmező, sokoldalú művész legújabb, Chuck Berry egyik leghíresebb dalának címét viselő önálló kiállítása a fotótranszfer technikát helyezi a középpontba.

A spanyol gitár világhírű virtuóza szinte lubickol ezekben a művekben, de nemcsak technikai felkészültséget, hanem kivételes affinitást is mutat irántuk.

A 2010-es eredeti animáció volt talán a Dreamworks stúdió első esete, hogy a shreki útról letérve képesek voltak versenybe szállni az akkor már hosszú évek óta aranyos állatokban és szívhez szóló sztorikban utazó Disney/Pixar mesegyárral.

A Stereolab különálló sziget volt a 90-es évek alternatív szcénájában.

A 11 éves Lacy (Zoe Ziegler) épp abban a sérülékeny korban van, amikor a gyermek még félig gyermek, de halványan már megfogalmazódik benne a szülőről való leválás gondolata, és ezzel együtt a vele szembeni tétova kritika is.

Ki ne tudná úgy, hogy a szarka ellopja a fényes tárgyakat, a denevér belegabalyodik a hajunkba, és a cápa kimondottan az emberekre vadászik?

A sajtóban többnyire dreampopnak nevezett zenei alműfaj csapdája, hogy a simogató dallamok, csilingelő gitárok és puhán suhanó szintiszőnyegek könnyedén válhatnak megszokottá, hogy azt ne mondjuk, álmosítóvá.