Visszhang

Először tanácstalan az olvasó, mit is tart a kezében. Stílusgyakorlat, imitáció, hommage vagy pastiche?

Jonathan Franzen Szabadság című regényében a főszereplő, a szebb napokat látott egykori rocksztár 2002 környékén el­látogat egy Bright Eyes-koncertre, hogy megnézze, hogyan szórakozik a fiatalság.

A könyv három nagy fejezete különböző stílusú és hangvételű meséken keresztül szeretné átölelni az életet.

Csupa lassú dal szerepel a lemezen – Beatles, Sting, Somewhere Over the Rainbow – őszi reggelekhez vagy estékhez illő, nosztalgikus-melankolikus köntösben.

Az őslakos amerikaiak hosszú évtizedekig egyedül a westernfilmek rosszfiúi­ként jelenhettek meg a vásznon; civilizálatlan vademberekként valamilyen fehér saga hátterében.

Mintha csak a 2009-es Őrült szív párdarabját látnánk.

James Cameron múlt ködébe veszett zsenialitását bizonyítja, hogy a Terminátor második részével nem csak megcsinálta a tökéletes akciófilmet.

Vajon milyen zenék hatottak Johann Sebastian Bachra?

A Hírnök szava megrengeti a világot.

„Mi volt előbb, te vagy a tojás?” – kérdezi a csibe a tyúkot a képeskönyvben, a kis amerikai borz (Taxidea taxus) pedig azt akarja tudni az anyjától, hogy ők miért ilyen büdösek.

A Sonic Youth alapítójának tavaly kiadott önéletrajzi könyvében van egy fénykép, amelyen a tinédzser Moore connecticuti gyerekszobájában széles mosollyal lemezt hallgat, Lou Reed Metal Machine Music című kaotikus zörejalbumát.

Ha prostituáltak (escortok) meggyilkolásáról hallunk, talán még mindig Hasfelmetsző Jackre vagyunk hajlamosak gondolni.

Fejben szeretjük elválasztani a gondoskodást és a munkát; azt, amit önzetlenül adunk, illetve amit fizetségért csinálunk.

Kék gallérosként sűrű igazán az élet, különösen, ha beszorítjuk egy kisgépszerelő-műhely vasszekrényei közé, ahonnan legfeljebb a kocsmába mozdulunk ki, ugyancsak négy szomorú szürke fal közé.