24 másodperc - Billy Ray: Az utolsó jelentés (film)

  • - bruno -
  • 2007. április 19.

Zene

A napokban érdekes kísérletet mutatott be az egyik mélyen tudományos, feltűnően ismeretterjesztő, viszont teljesen amerikai tévécsatorna. Ahogy mondani szokták, "lelkes kutatók egy csoportja" tapasztalati módszerekkel vizsgálta azt, hogy a corn flakes-es doboznak véletlenül nem magasabb-e a tápértéke, mint a belé csomagolt zabpehelynek - igen, úgy: megették a dobozt (is).

A napokban érdekes kísérletet mutatott be az egyik mélyen tudományos, feltűnően ismeretterjesztő, viszont teljesen amerikai tévécsatorna. Ahogy mondani szokták, "lelkes kutatók egy csoportja" tapasztalati módszerekkel vizsgálta azt, hogy a corn flakes-es doboznak véletlenül nem magasabb-e a tápértéke, mint a belé csomagolt zabpehelynek - igen, úgy: megették a dobozt (is). A vizsgálat pozitív eredményt hozott, így hát mi is nyugodtan beláthatunk kettő dolgot:

1. Amerikának igenis van mit vesztenie,

2. jobban tesszük, ha időnként variáljuk a mozizást a tévézéssel, mert akkor nem leszünk egysíkúak, hanem inkább széles látókörűek!

E második szabállyal azonban jobb, ha vigyázunk - a túladagolás határozottan veszélyes lehet! Mert például mi van, ha jelen kémhistóriánk megoldását nem a mozigépészre, hanem - merő lustaságból - a tévére bízzuk? Az van, hogy kidobtuk a popkorn árát az ablakon, mert a műélvezet pontosan 24 másodpercig tart. Bejön Jack Bauer, térden lövi a rosszfiút, és ráüvölt: kinek dolgozol? Végefőcím, előzetes a következő évadból. Aki eddig értette, mit beszélek (mindenki, nyilván: 24 című hasontárgyú szappanopera-folyamról), különösen fog örülni Dennis Haysbert feltűnésének a vásznon, annál is inkább, mert ő mondja ki a film kulcsmondatát: "nem érdekel" (a lebukott főkém kapacitálja, hogy kérdezné már meg, miért csináltam, ti. Amerika elárulását negyed századon át), amit ha véletlenül a mű elejére vágnak, ugyancsak 24 másodpercig tart a mű.

Ám negyedszázados kémügyeket valóban nem lehet ilyen röpke idő alatt megoldani - s itt a "valóbanon" van a hangsúly! Az utolsó jelentés ugyanis színigaz történet, true story, "az Egyesült Államok történelmének legnagyobb kémbotránya"! Mondjuk ehhez hozzászoktunk a moziban - majd a legkisebb vagy a második legkisebb. Hollywoodban csak a méret a lényeg, mindenből a legnagyobb, a legjobb kell. A bevezetőnkben idézett kutatókhoz hasonlóan pihent agyú japán tudósok kimutatták, hogy mi a filmvásznon eddig legtöbbször elhangzott mondat. "A legjobb ügyvédet szerzem neked!" - gondolták volna?

Nos, miért is ne lehetne ez az Egyesült Államok legnagyobb kémbotránya? Khm, talán, mert végtelenül mesterkélt (biztos csupa mesterkém; vö. mesterkém, hozza má' ide...), de még inkább roppant unalmas, ami azért lehet, mert a true storyknak mindig tudjuk a végét (azt úgy szokás, hogy meg is mutatják rögtön az elejin, aztán a film voltaképpen úgy kezdődik, hogy: "Két hónappal korábban"). Ugyanakkor, ha valaminek az izgalmait csupán azzal az egy eszközzel próbáljuk érzékeltetni, hogy visszaér-e a kamuból valahová elcsalt balek, amíg átnézik a táskáját, felszerelik az autójára a nyomkövetőt, vagy nem ér-e vissza, hát lehetett az a való életben a legvérfagylalóbb, a moziban akkor is elalszunk rajta.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.