Jobbágy Bence (Muriel, Kodachrome) tavaly indította el szólóprojektjét azzal a céllal, hogy közvetlen hangvételű, akusztikus dalokban dolgozhassa fel életének fontos történéseit. A most megjelent nagylemez az első két év termése, de ahogy mindenre, természetesen erre is rányomta a bélyegét a járvány. A felvételeket tavasszal félbe kellett szakítani, Bence elmondása szerint pedig a nagy bizonytalanságban odalett a flow, úgyhogy nem is folytatták, sok ráfordított energiát és pénzt veszni hagyva.
Ehelyett a karantén alatt egy hirtelen ötlettől vezérelve lement a házi stúdiójába, és teljesen egyedül, egy szuszra feljátszotta az összes dalt. Ennek olyan természetes és spontán hangulata lett, hogy végül ez vált a Tengerek című lemez gerincévé. Később, ahogy a helyzet megengedte, zenésztársai is hozzátették a magukét: Bognár Márton basszusgitáron és Restás Gergő különféle ütőhangszereken, egy-egy dalban pedig Munkácsi Ádámot és a Muriel-frontember Méhes Adriánt is hallhatjuk fuvolázni, illetve szájharmonikázni. De a hangzásvilág így is végletekig letisztult és lényegre törő.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
