Lemez

A Bence kalandjai: Tengerek

Zene

Jobbágy Bence (Muriel, Kodachrome) tavaly indította el szólóprojektjét azzal a céllal, hogy közvetlen hangvételű, akusztikus dalokban dolgozhassa fel életé­nek fontos történéseit. A most megjelent nagylemez az első két év termése, de ahogy mindenre, természetesen erre is rányomta a bélyegét a járvány. A felvételeket tavasszal félbe kellett szakítani, Bence elmondása szerint pedig a nagy bizonytalanságban odalett a flow, úgyhogy nem is folytatták, sok ráfordított energiát és pénzt veszni hagyva.

Ehelyett a karantén alatt egy hirtelen ötlettől vezérelve lement a házi stúdiójába, és teljesen egyedül, egy szuszra feljátszotta az összes dalt. Ennek olyan természetes és spontán hangulata lett, hogy végül ez vált a Tengerek című lemez gerincévé. Később, ahogy a helyzet megengedte, zenésztársai is hozzátették a magukét: Bognár Márton basszusgitáron és Restás Gergő különféle ütőhangszereken, egy-egy dalban pedig Munkácsi Ádámot és a Muriel-frontember Méhes Adriánt is hallhatjuk fuvolázni, illetve szájharmonikázni. De a hangzásvilág így is végletekig letisztult és lényegre törő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.