Zene

Azt alighanem még a savanyú kedélyű gyomorbajosok is elismerik, hogy jó dolog az evésről olvasni. Legyen az egy Krúdy-novella, Brillat-Savarin ínyesbibliája, vagy épp valamely Turós Lukács-alapmű, az ember rendszerint csemcsegő kedvteléssel merül el ebben a megunhatatlan témában.

Valaki feljelentette a jeruzsálemi Jahve-templomot a felettes görög hatóságoknál adóvisszatartásért. A besúgó szerint a zsidók megszámlálhatatlanul sok pénzt rejtegetnek a szent helyen, messze többet, mint amennyit az áldozati költségek indokolnak.

Ismét egy izgalmas nőről szóló monográfiával folytatódik a kiadó eleddig felemásnak, de népszerűnek és fontosnak is mondható életrajz-monográfia sorozata. (A roszszabbak közé sorolható a Jenny Marxról megemlékező munka, és sajnos az is, melynek a csodálatos Lou-Andreas Salome a főszereplője, akitől - hihetetlen - szinte semmi sincs lefordítva magyarra.)

Nyolc kis kritika

Hogy Herbie Hancock pályafutását lépésről lépésre követtem volna, azt korántsem állíthatom. Inkább a kíváncsiság meg a nosztalgia vitt el a koncertjére: mit kezdhetek manapság azzal a pasassal, aki kamaszkoromban olyan sokat jelentett nekem?

Létezik egy nehezen megfogható - és sok vitát kiváltó - kifejezés a popzsurnaliszták szótárában: a "minden idők legjobb lemezei" titulus. A biztos befutók mellett (Beatles, Rolling Stones, Sex Pistols, Clash, Pink Floyd és így tovább) gyakran végez az első tízben egy viszonylag fiatal brit zenekar, a Radiohead '97-es korongja, az OK Computer.

A rémtörténetek újabban polgári környezetben, finom ízléssel berendezett könyvtárszobákban és élükre állított nappalikban játszódnak.

Az alacsony növésű Jack Twist "hátsó fele meglehetősen vastag volt", Ennis del Mar pedig "hoszszú pipaszár lábakon egyensúlyozta" csenevész mellkasát. Brokeback Mountain című novellájában Annie Proulx cowboy hősei kevésbé előnyös külsejűek, mint az elbeszélésből készült westernfilmben - a többi: a homoszexualitást nem toleráló vadnyugat ábrázolása azonban stimmel.

A kiállítás meghívóján reprodukált festmény szintézisként foglalja össze mindazt, amit Szigeti Tamás a festészetről gondolt az elmúlt három évben az azonos helyen megrendezett három tárlaton.

Nyolc kis kritika

Bizony, annak már huszonöt éve, hogy az újságíró Neil Tennant egy londoni elektronikai boltban összefutott Chris Lowe építésszel, és zenekart alapítottak. Öt év alatt hozták össze az első nagylemezüket (Please), majd az azt követő 1987-es Actuallyvel - pontosabban az It's A Sin és az Always On My Mind című slágerekkel - beírták magukat a szintipop történelemkönyvébe. Azóta mintegy negyven daluk szerepelt a brit toplista első húsz helyén, az amerikai Billboard magazin pedig minden idők negyedik legsikeresebb csapataként jegyzi őket.

A VOLT Fesztivál rockerszemszögből kétségkívül legjelentősebb eseménye lesz a Cult fellépése július 7-én, este 11-kor a Nagyszínpadon.

Tizenhárom évvel a nulladik VOLT Fesztivál után bízvást állítható: még mindig érhetik a látogatót kellemes meglepetések. Legyen az rock, etno, dzsessz, techno, elektro vagy bármely más tetszőleges műfaj, elkötelezett barátaik megtalálhatják a programban a maguk menüjét, s közben belekóstolhatnak a többiekébe is.

A napokban, mikor is rám tört a menekülhetnék, elhúztam a csíkot a Tiszához, tisztulni kicsit. Magányos farkasságomban végre úgy viselkedtem, mint egy igazi férfi: néztem a vébét, és sört ittam hozzá, majd lenyeltem egy pirulát, s aztán tíz óra szunya, napsütésig. Kezdetben úgy képzeltem, hogy csendben leszek, de az nem az én kenyerem, így végül magamhoz vettem pár hazai lemezt, mintegy tematikusan.