Macskajaj - Herbie Hancock (koncert)

  • m.l.t.
  • 2006. július 6.

Zene

Hogy Herbie Hancock pályafutását lépésről lépésre követtem volna, azt korántsem állíthatom. Inkább a kíváncsiság meg a nosztalgia vitt el a koncertjére: mit kezdhetek manapság azzal a pasassal, aki kamaszkoromban olyan sokat jelentett nekem?

Hogy Herbie Hancock pályafutását lépésről lépésre követtem volna, azt korántsem állíthatom. Inkább a kíváncsiság meg a nosztalgia vitt el a koncertjére: mit kezdhetek manapság azzal a pasassal, aki kamaszkoromban olyan sokat jelentett nekem? Azokban az években Hancock bizonyult a Miles Davis-iskola legjelesebb növendékének: előbb Davis kvintettjének zongoristájaként (1963-68), aztán a rockos-funkos fúziókkal a Head Hunters élén, majd a V.S.O.P.-val (s abban Freddie Hubborddel, Ron Carterrel, Tony Williamsszel és Wayne Shorterrel) újra megidézve a Miles-kvintett szellemét.

Ami a későbbieket illeti, Hancock több tekintetben továbbra is követte mesterét, kivált a fiatal kollégák, illetve a popzene iránti nyitottság terén. 1995-ös New Standard című albumát Peter Gabriel, Stevie Wonder, Sade, Prince, Paul Simon és a Beatles szerzeményei népesítették be, a 2001-es Future 2 Future-t a hiphop és a techno, a 2005-ös Possibilitiest pedig Christina Aguilera, Paul Simon, Annie Lennox, Sting és Santana éneke járta át. A gond mindössze az volt, hogy míg Miles körül a könnyűzene frontján is történtek csodák, Hancock nem nagyon bírt elmozdulni a felszínről.

Ahogy most a Margitszigeten sem. Zenekarában Matt Garrison basszusgitározott és Richie Barshay dobolt ragyogóan, Lily Haydn hegedült fölöslegesen, és a benini Lionel Loueke gitározott különösebb eredetiség és invenció nélkül. Mutattak magukból szinte minden irányból: elkalandozhattunk Afrika, a popzene, az "atmoszferikus" elektronika és a Head Hunters funkja felé, de mindeközben, sajnos, nem történt semmi sem. Nem rosszul vagy félvállról, hanem érdektelen zenét játszott ez a zenekar. Olyat, amelyben a legtöbb szám háromszor hosszabb önmagánál - pontosabban annál, mint ami benne van -, halálra van bonyolítva, arra azonban képtelen, hogy megérintsen. Mert hiányoznak belőle a magával ragadó érzések, mert mesterkélt. Az "élet nagy kérdései" nem foglalkoztatták ezt a muzsikát, legfeljebb egy "szakmai problémát" vetett fel: azt, hogy hogyan húzhatja egy menő sztár még sokáig, ha már rég eljárt felette az idő.

A koncert közepe táján egy szürke cica szaladt a nézőtérre, a nyomában túlbuzgó-hajszoló biztonságiakkal. Ennyi történt, aminek életszaga volt az est folyamán. Nagyon remélem, megúszta végül, s békében, bántatlanul hazatalált.

Bennem és a dzsesszben valami meghalt.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, július 3.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.