Ezúttal is jól teszi a dolgát, aki már rögvest az első nap (július 5-én) tiszteletét teszi a rendezvénynek immár hagyományosan helyet biztosító Lővér kempingben. A Nagyszínpadon például hazai legendák (így a KFT és Fenyő Miklós) mellett este 11-től a De-Phazzt, korunk egyik legnépszerűbb soul/dzsessz koncertzenekarát csodálhatja meg. A De-Phazzt még 1997-ben hozta létre Pit Baumgartner producer-mágus, ám a lemezeken számtalan remek zenésszel és vokalistával működik együtt, így a végeredmény könnyed, kristálytiszta, virtuóz és stílusos szerzemények és albumok sorozata. Utóbbiak közül említhetnénk a Detunized Gravity, a Godsdog, a Death By Chocolate, a Daily Lama vagy a legutóbbi, Natural Fake címűt, slágerek tömkelegével, hogy csak a No Jive-ot vagy a Pat Appleton által csodásan felénekelt Mambo Craze-t említsük. Nem először láthatjuk őket élőben, így már legalább tudjuk, mire is számíthatunk: komplett nagyzenekar, benne fúvósok, ütősök, gitárosok és persze maga Pit, a kütyük mögött, hozzá még tökéletes hangú énekesek (a már említett Appleton kisasszonyon kívül Karl Frierson a másik) - soul, dzsessz, funk, hiphop, easy, mindez egyben, jól összerázva.
*
De ne siessünk ennyire előre, elvégre az efféle muzsikák elkötelezett rajongói nem kell hogy itt kezdjék a napot: a Caféban már fél 9-től kezd a Kyoto Jazz Massive, a neue/klubdzsessz másik klasszikus formációja. Ők japánok, és egyben testvérek is: Okino Shuya és Yoshihiro még a 90-es évek elején tomboló "acid jazz" hullám idején váltak ismertté mint Kyoto legjobb dzsessz/rare groove dj-i, nevüket pedig jellegzetes módon a legendás Gilles Pettersontól kapták, aki maga is szívesen vendégeskedett Japánban. Shuya előbb még Mondo Grosso néven alakít a szcénán belül jó nevűnek számító zenekart, majd jöhet a közös munka. 2000-től már a hírneves német Compost kiadónál. A tipikus Kyoto Jazz Massive-hangzás igazi fúziós zene: funk, soul, afro/brazil és dzsessz, s hozzá még némi elektronikus ritmika, hol house, hol broken beat.
*
S ha a két élő koncert után egy igazán kreatív dj-re vágynánk, úgy a Djuice-Nokia Arénában hajnalban (fél négytől) DJ Food szórakoztat minket úgy, ahogy csak ő tud. A név már maga is legenda: Matt Black és Jonathon More, a két Coldcut-alapító hozta létre, eredetileg abból a célból, hogy bizonyítsa: a régi dzsessz, funk, rare groove témákból, hangmintákból minimális manipulációval teljesen korrekt, up to date tánczene állítható elő. A saját kiadójuknál (bizony, ez a Ninja Tune!) publikált, összesen az ötös sorszámig eljutó, zseniális hangkollázsok sorát tartalmazó Jazz Brakes-széria sokak kedvence lett, s egész mozgalmat indított el: a jazzy, tapasztós tánczenékét. A koncepció idővel egyre bővült, amint - átmenetileg - a tagság is: PC és Strictly Kev is csatlakozott hozzájuk, jöttek az olyan rafinált darabok, mint az 1995-ös Recipe For Disaster vagy a zseniális remixgyűjtemény, a Refried Food a következő évből; utóbb pedig a jóval borultabb kompozíciók. Idővel már csak Strictly Kev maradt a cégér alatt - ám ő bőven van annyira jó dj (s ezt számos mixlemez is bizonyíthatja), hogy joggal ápolhassa a nemes hagyományokat. Dzsessz, funky break, hiphop - és tánc hajnalhasadásig.
*
Másnap, július 6-án, csütörtökön a Nagyszínpad a honi rockereké (az esti linup Moby Dick, Kispál, Tankcsapda - hát kell ennél többet mondani?), a Djuice-Nokia Aréna meg a gátlástalan tánczenéé. Előbb jön a halhatatlan Dreadzone, mely még 1990-ben alakult - ekkor találkozott volna, legalábbis a megerősítetlen legendák szerint, a producer Tim Bran, az ütős Greg Roberts és a basszer Leo Williams. Az idők folyamán megszámlálhatatlan zenész, vokalista, vj és producer kísérte a Dreadzone pályafutását - csak a zenekar hivatalos oldala vagy harmincat sorol fel: köztük a menet közben szupersztár dívá-vá avanzsáló Alison Goldfrappot. Annyi biztos, hogy Tim és Greg, a két, minden időben változatlan alapember és barátaik - a Functional kiadónál megjelent új albummal együtt - vagy hat nagylemezt, töméntelen maxit és remixet s legfőképpen számtalan partislágert hoztak világra az utóbbi tizenhárom évben. A zenekar különös érzékkel vegyíti az őseredeti, jamcsi dubhagyományt a breakbeattel, a négynegyedes, lüktető, house-szerű tánczenékkel vagy éppen a tradicionális európai (mondjuk brit-kelta) dallamokkal - e mixtúra sajátos és összetéveszthetetlen. A Dreadzone élőben is fenomenális produkciókra képes: legyen szó live actről vagy lemeztekerésről, az élmény garantált.
Utánuk viszont egy igazi drum and bass isten, Andy C következik, aki Ant Miles-szal vezeti a dob + basszus műfajban alap brandnek számító Ram kiadót, s egyben számolatlan éve közösen is zenél-nek Origin Unknown, továbbá egy harmadik arccal közösen Ram Trilogy néven is. Három éve kezdte kiadni a Nightlife című mixalbumsorozatot, nemrég pedig a Fabric kiadó Fabriclive sorozatában publikált egy újabb dj-szettet - ezúttal DJ Hype-pal párban. Sopronban sem kell kevésbé ütős produkcióra számítani - s hogy ne maradjunk magyar fellépő nélkül sem, a műfaj nemzetközileg is jól ismert, legendás lemezlovasa, Palotai folytatja a mókát reggelig.
*
A Club ezzel szemben az úgymond szofisztikáltabb műfajoké lesz ezen a napon - este tíztől az argentin Federico Aubele (és nagyzenekara) lép fel. Ő a Thievery Corporation legújabb protezsáltja, aki bennszülöttként értőn szervesíti a Piazzolla-féle új tangóhagyományt a kortárs elektronikával. Remek vokálok, érzékeny hangszeres játék és elvarázsolt hangulat - egyben remek előkészületi edzés az argentinok következő meccsére.
Éjféltől ugyanitt a Mo' Horizons folytatja a sort, akiket egy alkalommal, a Citadellában már megcsodálhatott a hazai publikum. A Mo' Horizonst eredetileg két derék német, Ralf Drosemeyer és Mark 'Foh' Wetzler hozta létre és működteti - szokás szerint briliáns stúdió- és turnézenészek, valamint vokalisták segedelmével. A tavalyi Some More Horizons kompilációs lemez tökéletes áttekintést ad a zenekar munkáiból, inspirációiból és érdeklődési köréből: soul, funk, boogaloo, breakbeat, no és persze afro/brazil vagy éppen d&b ritmikák. Ha ezt elképzeljük színpadon, máris előttünk a Mo' Horizons élő változata - ki ne hagyja, aki szereti az érzéki, tipikusan a koktélszezonra való zenéket.
*
Július 7-én, pénteken a Nagyszínpadon fellépő Cult a legnagyobb név (róluk külön, bővebben is szólunk), de a Café látogatói sem fognak unatkozni. Mindenekelőtt a lapunk hasábjain nemrég méltatott DelaDap lép színpadra (este 10) - Stani Vani és vérbeli kávéházi roma-tangó-dzsessz-ska fúziós, részben villamosított tánczenekarának fellépése minden esetben biztos siker, amit a nyersanyag (eleddig a Cigani, Ruzsa + Angelo és Dela Paji című albumok) meg a vendég fellépők (például a cseh szaxofonos Philip Noha - lásd NOHA, Frank Popp Ensemble) is szavatolnak.
A nők imádják, s ez már elég indok ahhoz, hogy a fiúk se hagyják ki. Pláne, hogy utána kezdődik az Ablak a Dubra-party, ahol érdemdús véreink (Naga, Beta, Fine Cut Bodies) mellett fellép Dave Tipper, a tört ütemek varázslója, a laptop-művészet legihletettebb művelője, aki tavalyi albumait a legenda szerint utazás közben, két becsekkolás között komponálta. De nem érdemes kihagyni az elektropop/elektropunk kollázszenében utazó Jahcoozi duót sem, akik élőben adják elő nem mindennapi programjukat, amelyben szinte minden mindennel szervesül, a barkácstechnika logikája szerint. A Djuice-Nokia Arénában eközben már fél 9-től Herbert lép fel, mégpedig élőben - az egykoron klasszikus zongoratréningeken is átesett Matthew Herbert sokáig a minimalista house királyaként és keresett remixőrként volt ismert, ám talán éppen ez utóbbi elfoglaltsága nyomán kedvet kapott a klasszikusan értelmezett dalszerzéshez, de a big band formátumú közös zenéléshez is. Az ígéretek szerint idei fellépésén 2003-as Goodbye Swingtime című albumának anyagát adja elő, ahol 16 zenésztársával fogott hozzá a szvinghagyomány dekonstruálásához - ám mivel éppen megjelent legújabb Scale című (e hasábokon két hete méltatott) lemeze, könnyen lehet, hogy ennek anyagából is kapunk némi ízelítőt.
Éjféltől ugyanitt Karl Bartos, a Kraftwerk legendás tagja lép fel szintén live act keretében. Az ő munkásságáról fölösleges és hiábavaló néhány sorban értekezni: ha újabb munkái csak megközelítik a Kraftwerk-klasszikusok színvonalát, már érdemes ott lenni. Őt kevés nemzetközi sztárjaink egyike, Yonderboi követi saját zenekara élén, majd a Krafty Kuts- és Freestylers-tagokból verbuválódott SCAM dj-kollektíva valamely tagja zárja a napot. Akitől nem is lehet mást várni, mint a jeles elődöktől: jó kis recsegős, ropogós, ütemtörős, alkalmanként savazós bréket, benne sok ska, ragga meg némi szublimált funk, jól elhabarva.
*
Másnap, július 8-án, szombaton a Nagyszínpadon előbb az ünnepelt funk/rock/pop/latin huligánok csapata, a New York-i Fun Lovin' Criminals mutatja be, mire érdemes tekerni az idei forró nyáron, utánuk pedig a Pet Shop Boys lép színpadra (róluk lásd cikkünket a 45. oldalon). A Djuice-Nokia Aré-nában külön figyelmet érdemel a fél 11-től fellépő hattagú osztrák Bauchklang formáció, amely valami egészen elképesztő dolgot művel - hangszerek bevetése nélkül, pusztán emberi hang felhasználásával állítják elő a modern elektronikus tánczene ritmikáin alapuló számaikat. Persze tudjuk, a beatboxtechnika már eddig is ismert volt, de most itt egy komplett zenekar erre építi fel munkásságát - s ne higgyük, hogy mindez va-lami öncélú zenebohóckodás, elvégre a Bauchklang soul, funk, hiphop, breakbeat, drumandbass alapú, a klasszikus dalformát is őrző kompozíciói tökéletesen rendben vannak. Aki nem hiszi, hallgassa meg a Klein Recordsnál publikált, Many People című albumukat, vagy tegye személyesen is tiszteletét Sopronban - nem fog csalódni.
Ahogy alighanem az utánuk következő Hyperspace-buli díszvendége, Josh Wink sem hagy hiányérzetet rajongóiban - a technoid zenék egyik élő klasszikusa pakolja ez este a vinileket, aki mind komponista/producerként, mind lemezlovasként a legjobbak közé tartozik. Számtalan klasszikus partisláger, egy igazán ihletett, kellemesen eklektikus album (az 1998-as Herehere), tonnányi remix, egy jól sikerült mixsorozat (Profound Sound Series) no és megannyi dj-fellépéssel a háta mögött joggal lehet a zárónap egyik legfőbb attrakciója. Azért ne feledkezzünk meg a Café utolsó éjszakájáról sem, ahol (éjféltől) a nálunk lassan rendszeres fellépőnek számító Alan McGee, a Death Disco partisorozat atyja tart ízelítőt az indie-mentalitás mibenlétéből, majd Palotai zárja az estet egy kis éji zenével. Pusztán négy nap programja mindez - egy hónapra is bőven elég volna.
| Lógni a városban, nézni a tévét A soproni fesztivál nem csak helyiérdekű, mint a nagycenki kisvasút. A VOLT az elmúlt évtizedben komoly nemzetközi megmozdulássá nőtte ki magát, a kínálat láttán akár a világ másik végéből is érdemes felkerekedni - na jó, az túlzás, hogy valaki Sydneyből eljönne a Pet Shop Boysért, bár a Cult esetében még ez is előfordulhat -, és közben Sopron is bebizonyíthatja, nem csak a fogorvosturistáké a világ. Július 7-én veterán autók érkeznek a városba, 8-án a sportolni vágyok átúszhatják a közeli Fertőd-tavat, viszont a Virágos Sopronért akciót, amit a Jereván-lakótelepen rendeznek július 10-én, tényleg csak az ínyenceknek ajánlhatjuk mint a fesztivál záróakkordját - "virágok közt veled lenni". Ám az mindenképp figyelemre méltó, hogy a VOLT ideje alatt a város gyakorlatilag fotográfiai blokád alatt lesz. A Liszt Ferenc Kulturális Központban a MAFOSZ szalon tárlata látható, a Roth Gyula Szakközépiskola kollégiumában a Soproni Fotóklub, míg a Várkerület Galériában a konkurencia, a Soproni Fotóművészeti Kör tagjai mutatkoznak be, és ha még ez sem lenne elég, az Erdészeti Múzeumban Fotópoézis címmel "lefényképezett" versek láthatók, reméljük, az alkotók fantáziáját nem csak az erdők-mezők, lányok-angyalok tematika ragadta meg. A gasztronautáknak is akad program, az Új utcai Buschenschank borozóban amellett, hogy kiállítás látható a helyi borvidékről, "hagyományőrző" italozásra is lehetőség nyílik, a Soproni-hegységben található Várhelyen pedig kelta lakomával várják a jelentős gyomrosra vágyókat. A májustól szeptemberig tartó Kékfrankos nyár rendezvénysorozat viszont kiköltözik a fesztiválra, méghozzá dzsesszborozó formában, de vajon az üveghang elnyomja-e a szaxofon csacsogását? A biztonság kedvéért július 9-én azért egy városi sétát is rendeznek a "bor jegyében". Ahogy azt már a hazai, könnyűzenei fesztiválokon megszokhattunk, a VOLT sem szerénykedik az ún. társrendezvényeket illetően. A civilek mellett feltűnően sok tévécsatorna jelent meg. A Spektrum és a Filmmúzeum is sátrat ver, az előbbi elsősorban az élet + mód vonal mentén (5-én Ökológiai lábnyom, 6-án Mindennapi praktikák önmagunkhoz és egészségünkhöz, 7-én Dr. Csernus), az utóbbi meg persze a retró jegyében. A bűvöskocka-versenytől a karaokén, a vállalati archívumok oktatófilmjein és kacattárgyárverésen át egészen a privát erotikus filmekig tart az időutazás, a fehér ing és nyakkendő kötelező. Ha tovább szörfölünk a távirányítóval, természetesen beleakadhatunk a focivébé fináléjába, míg a Magyar Televíziót a Kultúrház mellett a Dob + Basszus sátor képviseli. Azt eddig is tudtuk, hogy nemcsak a muzsikusnak, hanem a szövegírónak is dalból van a lelke, ezért inkább az Egyperces dob- és basszusgitárszóló-versenyre hívnánk fel a figyelmet, ami mindennap 16.15-kor kezdődik, és minden bizonnyal legalább akkora sikerre számíthat, mint a Szigeten megrendezett léggitáros seregszemlék. Burkus Piroska |
