Szőr mentén - Emmanuel Carrére: A bajusz (film)

Zene

A rémtörténetek újabban polgári környezetben, finom ízléssel berendezett könyvtárszobákban és élükre állított nappalikban játszódnak.
A tiszta udvart és a rendes házat jól nevelt, jól öltözött és jól táplált párok lakják: magabiztosan közlekednek, a társasági érintkezés szabályait betéve tudják, jólétüket illedelmes lelkiismeret-furdalással viselik. Az adóhatóság a megbízható ügyfelet, a tudatalatti zavarosában halászó filmrendező a hálás kísérleti alanyt látja bennük. A minap még a zord Haneke helyezte rigorózus videomegfigyelés alá az Auteuil-Binoche párost, most viszont Emmanuel Carrére-en a sor, hogy végső kétségbeesésbe taszajtsa a Vincent Lindon - Emmanuelle Devos házaspárt. A módi mindig ugyanaz: egy ártatlannak tűnő hajszálrepedés a falon, s már szakad is a plafon, kisvártatva a ház is. Carrére saját regényéből készített filmjében Haneke rejtélyes video-kazettáinál is jelentéktelenebb mozzanat tesz be a jólétnek. Hősünk, a jó karban lévő építész hirtelen felindulásból s Philip Glass bús-sejtelmes zenéjére megszabadul évtizedes bajuszától! A kívánt hatás helyett bosszantó közöny fogadja; kezdetben csupán idegesítő tréfára gyanakszik, ám mikor véget vetne az ugratásnak, felesége és barátai azzal jönnek, hogy soha nem is viselt bajuszt. Hiába a számos megcáfolhatatlan bizonyíték, a világ csak nem akar tudomást venni hősünk bajszos énjéről, szerencsétlen flótás pedig - alig másfél óra alatt - bejárja a becsavarodás Párizstól Hongkongig vezető kacskaringós útját. A bajusszal a világ kiismerhetősége is odaveszett: bizonytalanság és gyanakvás jő, s bár a felek látványos gesztusokkal biztosítják egymást, hogy kitartanak a bajban, a jeges félelem hamar beeszi magát a kapcsolatba. Carrére szépen játszik a felismerés fokozataival, ügyesen adagolja az elcsépelt igazságokat, úgyhogy akár újszerűnek is tűnhet, hogy valójában fogalmunk sincs, mi is ez a rendnek álcázott zűrzavar körülöttünk, és azt sem ismerjük igazán, akivel évek óta megosztjuk az életünket. A bajusz valójában egy igen hatékony szorongásszimulátor, a forma, vagy éppen a jobb eladhatóság kedvéért Carrére azonban sokáig úgy tesz, mintha egy hagyományos logikával megfejthető thrillerben utazna. A logika azonban, ami a filmjét mozgatja, nem a thriller logikája, hanem a szorongásé, egyetlen biztos pontja pedig a főszereplő tekintetéből kiolvasható félelem.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.