Minden a helyén - Thom Yorke: The Eraser (lemez)

  • Hó Márton
  • 2006. július 6.

Zene

Létezik egy nehezen megfogható - és sok vitát kiváltó - kifejezés a popzsurnaliszták szótárában: a "minden idők legjobb lemezei" titulus. A biztos befutók mellett (Beatles, Rolling Stones, Sex Pistols, Clash, Pink Floyd és így tovább) gyakran végez az első tízben egy viszonylag fiatal brit zenekar, a Radiohead '97-es korongja, az OK Computer.

Létezik egy nehezen megfogható - és sok vitát kiváltó - kifejezés a popzsurnaliszták szótárában: a "minden idők legjobb lemezei" titulus. A biztos befutók mellett (Beatles, Rolling Stones, Sex Pistols, Clash, Pink Floyd és így tovább) gyakran végez az első tízben egy viszonylag fiatal brit zenekar, a Radiohead '97-es korongja, az OK Computer. Teljesen jogosan: ez az album egyszerűen hibátlan az elejétől a végéig, viszonyítási pont, a nagy ezredvégi csavar a brit gitárzenében. És ha hozzátesszük a zenekar többi lemezét - The Bends (1995), Kid A (2000), Amnesiac (2001) és Hail To The Thief (2004) - akár abban is megállapodhatunk, hogy nemcsak egy lemeze, de maga a Radiohead is ott szerepelhet minden idők legjobbjai között.

Nem szeretnék intézményesíteni, de kevés olyan működő együttest ismerek, amelynek ekkora hatása van, ennyire sokszínű zeneiséggel bír, és ennyire súlyos atmoszférával - vagy inkább sztratoszférával - hat. A Radiohead következő lemeze már elkészült részben, de csak ősszel jelenik meg (a Szigeten bizonyára hallhatunk majd új dalokat), ám addig is csillapíthatjuk kíváncsiságunkat a zenekar énekesének szólólemezével, illetve "magánprojektjével" - a frontembert ugyanis kirázza a hideg a "szóló" szótól.

Emlékszünk még az Idioteque című számra a Kid A lemezről? Nagyjából most is az a kibukott, dühös elektronika a fő csapásirány, csak kevesebb a düh, s több a rideg melegség és a mosolygásra késztető melankólia. A maradandó pillanatok pedig abból adódnak, ahogy a programozott elektronikára rácsúszik a gitár vagy a zongora - a címadó dalban a zongora groove-ja, az Analyse címűben az ének-téma, az Atoms For Peace-ben az izlandi Sigur Rós zenekart idéző hangulat tűnik ki, míg a The locks-ban az Amnesiac egyik száma, a Sit Down, Stand Up köszön vissza, de korántsem önismétlő módon.

Sokan vannak, akik falra másznak Thom Yorke énekstílusától: sok a hiszti meg a nyávogás - mondják ők. Ezzel a lemezzel talán meggyőzhetők: az ő zenei univerzumában minden a lehető legjobb helyén van (ahogy az egyik Radiohead-szám is, az Everything In It's Right Place), ráadásul egyáltalán nem kell szomorúnak és depreszsziósnak elkönyvelni ezeket a da-lokat. Ezek életteli, pozitív kisugárzású dolgok - a szomorú vidámság és a vidám szomorúság mi-nősített esete. Attól függ, hogyan hallgatjuk.

XL Recordings, 2006

Neked ajánljuk