Lemez

A jövő csak emlék

Dua Lipa: Future Nostalgia

  • - minek -
  • 2020. május 9.

Zene

Korunk egyik legígéretesebb popdívája meglepő módon a Balkán mélyéről származik.

Ez persze ebben a formában nem teljesen igaz, Dua Lipa ugyanis londoni lány, ott született egy negyedszázada, koszovói albán menekültek gyerme­ke­ként, akik később hazavitték magukkal kiskamaszként Pristinába. Talán igazuk van azoknak, akik szerint épp ott, az isten háta mögött lehetett olyan ártatlanul, egyben nagyon is reflektáltan befogadni és feldolgozni az idővel saját pályáját is formáló popzenei örökséget, aminek első jeleként Dua feldolgozásokat tett ki a YouTube-ra, kedvencei, Nelly Furtado és Pink dalaival. Azonban igen gyorsan, már 15 évesen visszatért Londonba, és mivel a tehetsége ambícióval és akarattal társult – ráadásul rendre megtalálta azokat, akik valóban segíteni tudták karrierjét –, hamarosan kezdetét vette egy párját ritkító, üstökö­s­szerű felfutás. A publikum leginkább a mérgező párkapcsolatokról szóló New Rules című száma (és annak klipje) kapcsán figyelt fel az egzotikus kisugárzású énekesnőre, aki 2017-ben adta ki első, már figyelemreméltó albumát (Dua Lipa), jórészt saját dalaival, majd hamarosan az egyik legkeresettebb vendégelőadóvá vált: a Calvin Harrisszel rögzített One Kiss vagy a Silk City duóval kiadott Electricity egyaránt mega­sláger lett, sikereivel pedig számos más pályatársa mellett az utóbbi években a pop­iparban is sűrűn feltűnő, szintén albán származású kollégáit is bőven lekörözte.

A hivatalosan csak most megjelent második albuma, a Future Nostalgia koraszülöttként jött a világra, mivel a zeneanyag hamarabb kiszivárgott a világhálóra, bár Lipa a BBC-nek nyilatkozva azzal bocsátotta útjára, hogy ezekben az időkben más sem hiányzik az embereknek, mint egy kis öröm. Saját bevallása szerint is a példaképei – Madonna, Blondie, Moloko, Gwen Stefani, Outkast – által inspirált, maximálisan táncolható, szellemes, látszólag léha, mégis alapos és továbbgondolható zeneanyagot készített, ahol minden szám máshogy ránt be a ritmusok hipnotikus világába. A Future Nostalgia cím tökéletesen találó, talán meg is magyarázza, hogy mitől lesz oly ragályosan addiktív a lemez. Az íve a new wave-től a nyolcvanas évek díva-diszkóján és szintipopján át a kilencvenes évek elektropopjáig terjed – a jövőbe néző kilátással. A Physicalban Olivia Newton-Johnt idézi, a Break My Heartban egy INXS-idézet viszi a hátán a dalt, a Levitatingben pedig az ellenállhatatlan funky. Noha Dua karakteres és kimunkált hangja szinte léhán érzékinek tűnik, mindig van mondanivalója a világról. A társadalmi szinten igazságtalanul kiosztott nemi szerepek tárgyában igen határozott véleménye van, mint a beszédes című Boys Will Be Boysban („but girls will be women”), de a diszkógömb ettől még nem szakad a fejünkre. Minden gondosan faragott strófa, minden groove és ritmus újabb nélkülözhetetlen adalék a koktélhoz: a nappaliból varázsol fülledt hangulatú klubot, és hisszük, hogy ez még mindig nem az utolsó tánc.

Warner, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.