mi a kotta?

Megváltás, felvételről

  • mi a kotta
  • 2020. május 9.

Zene

„Igazán érdemes mindenkinek, hogy ha többször nem is, legalább egyszer elmenjen Bayreuthba és közelről lássa azt a mozgalmat, ami ott a Wagner-ünnepélyek alatt kifejlődik. S érdemes azért is, hogy halljon a bayreuthi Wagner-színházban egy operai előadást, amelyhez hasonlót, ha csak a művészi exekutívát veszi is, nem hallhat sehol. Mert sem oly orchestert, melyben mind elsőrangú művészek vesznek részt, sem oly énekkart, melyben minden kardalnok és kardalnoknő előkelő szólista művész, sem oly rendezést és kiállítást, melyben még a dekorációkat is híres művészek festik, de még olyan közönséget sem, mely egy-két előadásra összesereglik Amerikából, Afrikából, Európa minden országából – nem találhat másutt. S mindezt egy olyan ember kedvéért, aki egész életében arra látszott törekedni, hogy az embereket elidegenítse magától.”

Így számolt be 1882-es bayreuthi látogatásáról a Fővárosi Lapok olvasóinak ifjabb Ábrányi Kornél, s buzdítását szívesen megfogadná a mai olvasó is. Csakhogy az idén ezt nem teheti meg, hiszen immár az ez évi Bayreuthi Ünnepi Játékokat is lemondták. Ahogyan nem láthatjuk az Erkelben sem az Ábrányi által az ősbemutatón megtekintett Parsifalt, amely pedig új produkció gyanánt épp húsvéthétfőn jutott volna elénk. Válasszuk hát ehelyett, mondjuk, a Bécsi Állami Operaház Parsifal-előadásait, persze felvételről, a staatsoperlive.com oldalt felkeresve és ott kurta négy-öt órára letanyázva. Itt ugyanis csütörtök estétől két napon át Fischer Ádám vezényletével és a néhai Johan Botha címszereplésével lesz megtekinthető az évnek ebben a szakában létfontosságú Bühnenweihfestspiel (április 9., hét óra), vasárnap estétől pedig Szemjon Bicskovval és a képünkön épp a bécsi viráglányok körében mutatott Christopher Ventrisszel újrázhatunk majd (április 12., hét óra).

De persze immár választhatjuk a Müpa és a Zeneakadémia esti koncertközvetítéseit is: az előbbi intézmény Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján mindennap, míg az utóbbi honlapján és Facebook-oldalán szerdán, pénteken és vasárnap érkeznek a legjobb fajta konzervek. Hogy egész pontosan micsodák, az ajánlónk leadásának pillanatában ugyan még nem tudható, de mindkét helyütt egészen bizonyosan megéri majd kereskednünk.

Aztán az elmúlt hetekben már emlegetett operaházak és zenekarok közvetítéseinek, illetve a Mezzo Tv vagy a Bartók Rádió programjának változatlanul fenntartott és hő ajánlása mellé iktassunk még egy kevésbé kézenfekvő, ám korántsem csupán ezért ínyenc választást. Vagyis hallgassuk a toscanai nagyobbacska kisvárosban, Pratóban működő komolyzenei rádiót, a Rete Toscana Classicát, amely természetesen az interneten is elérhető a rete­toscanaclassica.it cím begépelését követően. Ha a jelen sorok olvasója így tesz, igazán nem fogja megbánni, merthogy ez az adó a klasszikus zene mindahány válfajára és korszakára kiterjedő hatalmas archívumból válogat, méghozzá kifogástalan szerkesztői ízlésről tanúbizonyságot téve. A kamarazene elkötelezettjei alkalmasint különösen hálásak lehetnek majd nekünk, és persze még inkább az ily kegyetlen időkben is csodás munkát végző olasz rádiósoknak.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.