mi a kotta?

A jövő zenéje

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/51-52. hétre

„Nagytiszteletű Mogyeszt Iljics Úr! Nem tudom, emlékszik-e még rá, hogy létezem. Történetesen a testvére vagyok. A Moszkvai Konzervatóriumban professzori állást töltök be, és írtam néhány szerzeményt is – operákat, szimfóniákat, nyitányokat és efféléket. Volt idő, amikor kegyeskedett érdeklődést mutatni irántam. Tavaly még külföldre is együtt utaz­tunk, ami felejthetetlen emlékként él a szívemben. Egykor gyakran írt nekem bájos és érdekes leveleket. Most mindez csupán édes álomnak tűnik. Igen, megfeledkezett rólam, s már tudni sem akar rólam. De én nem vagyok olyan, mint Ön. Minden levelezéssel szembeni ellenszenvem ellenére, s noha igen fáradt vagyok – most épp éjfél van –, mégis tollat ragadok, hogy emlékeztessem, hogy szeretetemre emlékeztessem. Így hát, kedves testvérem, boldog újévet kívánok Önnek, jó egészséget, boldogságot és gyors sikert minden új vállalkozásában. (…) Az ünnepek előtt, kedves testvérem, barátságot kötöttem Lev Tolsztoj gróffal, az íróval, s kaptam tőle egy igen kedves levelet. Meghallgatta, kedves testvérem, első vonósnégyesemet, és az Andante alatt még könnyekre is fakadt – ami, kedves testvérem, nem kis büszkeséggel tölt el. És Ön, kedves testvérem, ne legyen oktalan megfeledkezni rólam: bizony nem elhanyagolható tényező. Most pedig búcsúzom, kedves testvérem. Az Ön bosszús testvére: Pjotr Csajkovszkij.”

Így szól a zeneszerző tíz évvel fiatalabb testvérének írt sértődött levele 1877 januárjából. Csajkovszkij nélkül aligha lehet lehozni a karácsonyi koncertszezont: most például a Concerto Budapest játssza a műveit – köztük A dió­törőt –, Balázs János pedig a legendás III. zongoraversenyt szólaltatja meg Rachmaninovtól (Zeneakadémia, december 20., három óra és fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.