koncertjén az énekesnő egyik konferansza arról szólt, hogy a nő egy könyv, nem csak holmi képes magazin, viszont a cselekménye nap mint nap változik. Ahhoz, hogy valaki ezt bevállalja, és ne váljon nevetségessé, valamit tudnia kell, és ezt Voorand tudja is. A zongorához ült le a koncert elején, de azért, mert ott voltak a beprogramozott mikrofonok. A számok többségében csak énekelt, általában samplerrel és más digitális eszközökkel többszörözve hangját. Amikor viszont zongorán is kísérte magát, hatalmas lendülete kifinomult technikával párosult a hangszeren. Voorand vitalitása, óriási hangterjedelme, eredetisége, amely érezhető a dalok kivitelezésében és az éneklés technikájában egyaránt, igazán kiemelkedő produkciót hozott létre. Mifelénk a mélabú és a középtempójú világundor jellemzi a dzsesszes énekesnők többségét – semmi sem áll Voorandtól távolabb. Saját szerzeményei a fehér éjszakákon egymásra találó szerelmesekről szólnak, a bevásárlóközpontból végül kiszabaduló madárról, és így tovább – bravúros hangutánzással és elektronikus effektekkel. Triójának hangszer-összeállításában is érvényesül Voorand lényének és zeneiségének légies, könnyed, de energikus volta: gitáron Marek Talts, nagybőgőn Taavo Remmel kísérte.
Kadri Voorand az észt dzsessz fiatal generációjának képviselője, aki fél éve egy alkalmi felállással mutatkozott be emlékezetesen Budapesten. Zeneakadémiára járt előbb otthon, aztán Stockholmban, klasszikus zongorát és dzsesszéneket is tanult – most már ő otthon a legfiatalabb tanár. Énjének csak egy oldalát mutatta meg ezúttal, van egy valamivel testesebben megszólaló kvintettje és egy a capella szextettje is. Voorand olyan jól komponál, hogy saját zenei anyagából is tud triója élén élvezetes dzsesszstandardérzést kelteni. Scattelése pedig egyenesen kolosszális – nem is volna szüksége ilyen sokszor a kütyükre, hangulatait nélkülük is meg tudta mutatni.
Opus Jazz Club, november 14.
