Lemez

Hookworms: The Hum

  • - greff -
  • 2014. december 28.

Zene

A Tame Impala vagy a kétszázezer stoner rock zenekar diszkréten adagolt pszichedéliája után ideje volt már, hogy egy mai zenekar a határellenőrzés előtt a teljes LSD-rakományt riadtan elmajszoló amatőr drogcsempészek elmeállapotával vágjon neki kalandozásainak a szivárványszínű boldogság cseppfolyós birodalmában. Tavalyi első le­mezén, a Pearl Mysticen a brit ­Hookworms pontosan így nyomta tövig a gázpedált a bolondvasúton, hogy bugyborékoló gitárörvényekre fejhangon visított énekdallamaival egy távolról sem pszichedelikus korszak új pszichedelikus királyaként mutathassa meg magát.

Az alig több mint egy évvel az elődje után kiadott folytatás némiképp csalódást okozhat azoknak, akik a zenekart elsősorban a vadságáért szerették meg, hiszen a The Humon már nem lövik ki magukat a Szaturnusz felé, ugyanakkor az sem állítható, hogy lekéredzkedtek volna az űrrakétáról. Tény, hogy most rövidebbek, gömbölyűbbek és így a koncentrálni ezért vagy azért csak kevésbé képes hallgatók számára is befogadhatóbbak a számok, de a gitárok most is sisteregnek, miközben a Stereolab munkásságának értő kutatójaként szorgoskodó billentyűs bicepszből pumpálja a szintetizátort, és persze a lelkes visítozás is változatlanul megmaradt. A The Hum ütős, egészségesen rövid nagylemez egy nagyszerű zenekartól, amely a harmadik lemezén remélhetőleg az első kettő tökéletes keresztmetszetét mutatja majd fel.

Weird World, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.