Lemez

Hookworms: The Hum

  • - greff -
  • 2014. december 28.

Zene

A Tame Impala vagy a kétszázezer stoner rock zenekar diszkréten adagolt pszichedéliája után ideje volt már, hogy egy mai zenekar a határellenőrzés előtt a teljes LSD-rakományt riadtan elmajszoló amatőr drogcsempészek elmeállapotával vágjon neki kalandozásainak a szivárványszínű boldogság cseppfolyós birodalmában. Tavalyi első le­mezén, a Pearl Mysticen a brit ­Hookworms pontosan így nyomta tövig a gázpedált a bolondvasúton, hogy bugyborékoló gitárörvényekre fejhangon visított énekdallamaival egy távolról sem pszichedelikus korszak új pszichedelikus királyaként mutathassa meg magát.

Az alig több mint egy évvel az elődje után kiadott folytatás némiképp csalódást okozhat azoknak, akik a zenekart elsősorban a vadságáért szerették meg, hiszen a The Humon már nem lövik ki magukat a Szaturnusz felé, ugyanakkor az sem állítható, hogy lekéredzkedtek volna az űrrakétáról. Tény, hogy most rövidebbek, gömbölyűbbek és így a koncentrálni ezért vagy azért csak kevésbé képes hallgatók számára is befogadhatóbbak a számok, de a gitárok most is sisteregnek, miközben a Stereolab munkásságának értő kutatójaként szorgoskodó billentyűs bicepszből pumpálja a szintetizátort, és persze a lelkes visítozás is változatlanul megmaradt. A The Hum ütős, egészségesen rövid nagylemez egy nagyszerű zenekartól, amely a harmadik lemezén remélhetőleg az első kettő tökéletes keresztmetszetét mutatja majd fel.

Weird World, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.