rés a présen

A kortárs kultúra találkozásai

Gryllus Samu zeneszerző, kurátor, pedagógus

  • rés a présen
  • 2019. december 29.

Zene

rés a présen: A Vienna Music Institut zeneszerzés tanszékének vezetője vagy. Hogyan landoltál ott?

Gryllus Samu: A VMI egy bécsi privát egyetem, ahol 2013 ősze óta tanítok. A budapesti jazztanszék diplomája után Bécsben folytattam a tanulást zeneszerzés, illetve média-zeneszerzés szakokon, onnan Németországba és az Egyesült Államokba is vitt az utam, mielőtt mindkettőből lediplomáztam volna. Ezek után, éppen amikor megkezdtem a doktori tanulmányaimat Budapesten, akkor adódott ez a lehetőség, és így továbbra is maradtam részben Bécsben, de mellette a győri Széchenyi István Egyetemen meg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen is tartok kurzusokat.

rap: Milyen projektjeid vannak Bécsben?

GS: Most a legfontosabb számomra az ottani zeneakadémia Creative (Mis)Understandings nevű nemzetközi művészeti kutatása, amelyben fontos szerepe van egy közigazgatásilag Tajvanhoz tartozó kis területnek, az ezeréves, zártan fejlődött kultúrá­val még éppen rendelkező Orchidea-szigetnek is. A program lényege a kortárs kultúra találkozásai mentén létrejövő alkotások keletkezésének megismerése, tehát valamiféle inspirációkutatás, lehetőleg mindenféle kolonialista művész- és művészetképtől mentesen.

rap: Min dolgozol még itthon?

GS: Nagyon sokfelé dolgozom és dolgoztam. Aktuálisan épp egy családi projekt ugrik be, november 30-án a Müpában a Miskolci Szimfonikus Zenekart vezénylem az 50 éves Kalákával közös gyerekkoncerten. De emellett a közelgő Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál eseményeit említhetem. Idén január 17-én kivételesen egy saját darabom is bekerült a programba, mert annak az estnek nem én vagyok a kurátora. A fesztivál után Eötvös Péter két darabjában is fogok eredeti hangszeremen, basszusgitáron játszani.

rap: Miről szól az Átlátszó Hang Fesztivál?

GS: Most lesz a hetedik kiadása a fesztiválnak, amelyet először 2014-ben a BMC, a Fuga, a Trafó és a Zeneakadémia szervezett meg. Mostanra több más intézmény, például a Müpa és a CEU is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A fesztivál elsődleges koncepciója az volt, hogy olyan zenéket, amelyek számunkra vitán felül csodálatosak, hitelesek és referenciaértékűek, a szélesebb közönség számára érthetővé, átélhetővé, „átláthatóvá” tegyük, például egy interaktív foglalkozással.

rap: Készülsz egy nagyszabású női zenei projektre is, az miből áll?

GS: A MusicaFemina International program egy 2018-ban elindított nemzetközi együttműködés Ausztria, Szlovénia, Németország és Magyarország között. Irene Suchy osztrák zenetudós keresett meg, hogy részt vennék-e a női alkotók népszerűsítésével foglalkozó programjában. Kíváncsi voltam, hogy mit tudok meg ebből, és boldogan vállaltam a részvételt. Nyári fesztiválokon kezdődtek az események, magyar és a partnerországokból érkezett előadók, dalszerzők részvételével. Az Átlátszó Hang (január 7–20.) műsorába is bekerült számos koncert, sőt, több ősbemutató is. Január 8–9-re kétnapos szimpóziumot szerveztünk, amelynek része egy angol nyelvű nemzetközi tudományos konferencia is, Gender and Creativity in Music témában.

 

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.