Hofi Géza második nagylemeze, az 1972-es Második menet borítójának hátoldalán van egy emlékezetes fotómontázs. Egymás mellett az 1960-as, 68-as, 70-es meg a 97501-es esztendő Hofija: először még épp csak a feje búbja látszik, aztán már derékig emelkedik ki, majd trónon ül, végül egy szobor talapzatát látjuk, rajta a „Gejza” felirat.
Mint annyi más Hofi-poén, úgy ez is nagyon bejött, hiszen a trónja máig megingathatatlan, szobra pedig már régen áll (és itt nemcsak a Nagymező utcai valóságos szoborra gondolhatunk).
| ||
A múlt század második felének humortörténete, minden televíziós agyonismétlés dacára, gyors ütemben távolodik tőlünk: a Vidám Színpad hajdani három legendás K-ja (Kazal, Kabos, Kibédi), meg Kellér Dezső és Darvas Szilárd immáron egy lezárt korszak halványuló emlékezetének része, Szuhay Balázs vagy épp Angyal János pedig még annak sem. Hofi Géza azonban elevenebb még a legtöbb ma működő stand-uposnál is.
Erre bizonyság a Hungaroton most megjelentetett kétlemezes antológiája is: a felhangzó számok, műsorrészletek szövegét szinte szóról szóra felmondhatnánk,
mégsem unjuk Hofit hallgatni.
Részben azért nem, mert az előadó által önmaga számára (Komlós János tevőleges közreműködésével) kialakított szerep és modor nemcsak a hitelességét őrzi, de a közönségigényekkel való harmóniáját is.
Ez éppúgy igaz Hofi állandósított pódiumfigurájára (tipo fissójára), a szabad szájú kőbányai plebejusra, mint a fellépésére, amelyet már a hetvenes évek elején így jellemzett Molnár Gál Péter: „Fölényesen bánt közönségével: a szónak szakmai és modorbeli tekintetében egyaránt.” A keresetlen proli és a magabiztosan kioktató profi önazonos elegye pedig minden jel szerint rendszerváltáson innen és túl, Hofi életében és holtában is hatásosnak bizonyul.
| ||
A hatás meg az élmény frissességét persze a magyar élet változatlannak és megváltoztathatatlannak érzett undokságai, örök visszásságai is nagyban szolgálják. „Hogy én [m]ilyen friss vagyok!” – emlegette már maga Hofi is, egyszerre elégedetten és zsörtölődve, témáinak szűnni nem akaró aktualitását.
Nos, a best of válogatás ezt a jellegzetességet is váltig felmutatja: a bunkó kivagyiságtól a hatalmi arroganciáig tényleg sok mindenre ráismerhetünk a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek monológjaiból. Igaz, olykor azért, befogva a fülünket,
egy kicsit csalnunk kell
– azonban a rajongó számára az ilyesmi jószerint fel sem tűnik. Mondjuk, amikor a totális szovjet–kínai elhidegülés idején Hofi műsoraiban vissza-visszatérően feltűnt a külpolitikai vörös farok: „a kis kínai az nem mindig fal” – halljuk még most is a kiszólást a lemezen, és ilyenkor a tű helyett mi ugorhatunk egyet.
A válogatás természetesen Hofi Gézát, a jazz iránt egész pályafutása során olthatatlan vonzalmat tápláló énekest is felmutatja, még ha nem is mindig a legemlékezetesebb számaival, hiszen a Próbálj meg lazítani, a Felmegyek hozzád, vagy éppen a Koós Jánossal közösen előadott Macska-duett meg a Gumidominó most nem szerepel a lemezeken.
| ||
Mindazonáltal az 1978-as Szabhatjuk műsor címadó száma azért szerencsénkre fellelhető a trackek sorában, méghozzá egy hosszabb részlet indítása gyanánt. Itt ráadásul nem csupán Hofi muzikalitása meg énekszóban is remekül érvényesülő poentírozó hatása válik érzékletessé, hanem az egykori Mikroszkóp Színpad publikumát közös dalolásra késztető-kényszerítő fölényes lendülete is. Hofi Géza ugyanis sosem csak énekelt; közben úgy játszott a közönségén, akár egy hangszeren.
Hungaroton, 2019, 2 CD
