Rögtön 2015 elején kijött egy sok újat nem hozó, de néhány egészen klassz slágert rejtő mixtape-je: az If You’re Reading This It’s Too Late „igazi” albumhoz méltó fogadtatást kapott, és átírta az első hetes streamingrekordot a Spotify-on. Majd egy vicces csörte következett Meek Mill-lel, mert a philadelphiai rapper megvádolta Drake-et, hogy szellemírókat alkalmaz a szövegeinél. Közben a Hotline Bling az év egyik legnagyobb slágere, a bénán táncolgatós klipje pedig 2015 egyik legtermékenyebb mémje let, 2016 elején pedig belefért még egy szintén albumértékű mixtape is Future-rel.
Tartani lehetett tőle, hogy az orrhangon szenvelgő énekes-rapper mindezzel nagyon szétszórja az ötleteit, a Views-t végighallgatva viszont teljesen érthető a határtalan önbizalom. De ne szaladjunk ennyire előre! Az album felvezetésének volt még egy fontos aspektusa: a néhány nappal korábban megmutatott lemezborító, amelyből rögtön mém lett, és vizuális remixek tömkelege árasztotta el az internetet. A képen a jeles férfi Photoshop segítségével lett felültetve szülővárosa legmagasabb épületére: ebből a pozícióból indul a lemez, süvít a szél a Keep The Family Close filmzenés elemekkel dramatizált nyitányában. Majd jönnek a nagyrészt a régi harcostárs, 40 produceri segítségével összerakott, hol inkább az r&b, hol meg a trap felé húzó dalok, és ugyan izgalmas a Feel No Ways vintázs dobgépes alapja, epikus a 9 című tétel atmoszferikus trapbe oltott szerelmeslevele önmagához és Torontóhoz, ahogyan szuper a Weston Road Flowsnak a Mary J Blige-től vett hangmintája is, mégsem történik bennük semmi újdonság.
Aztán egyszer csak a semmiből berobban a nyár a Partynextdoorral közös With You-val, és elindul voltaképp egy másik lemez. Tíz számon keresztül egymást követik a szebbnél szebb, napfényes pillanatokat megidéző témák, sok helyen dancehallos beütésekkel – de a nigériai Wizkiddel közös One Dance már egészen az afrobeatig elmerészkedik. Ismét nyerő lett a Rihannával közös szám, a house-os Too Good, a Still Here-ből pedig lefogadom, hogy óriási sláger lesz. A nyári betét után viszont visszatér a hidegebb idő: a Fire & Desire intim, otthoni darab, az emelkedett címadó pedig keretbe helyezi az albumot, mintha ismét a CN Tower magasából szövegelne Drake. A végén (világos eladásserkentő célzattal) jön még a tavalyi Hotline Bling is, pedig semmi szükség rá. Ez a lemez nélküle is jó – hogy a lemezen belüli lemezről már ne is beszéljünk.
Warner, 2016
