A magyar alter élvonala, saras cipők és a Békakirály – galéria az idei Fishing On Orfűről

Zene

Szokás szerint a nyári fesztiválszezont idén is az alternatív magyar rockzene egyik legfontosabb eseménye, a Fishing On Orfű nyitotta meg június 26-án. Palágyi Barbara fotóriporter kollégánk képgalériája az utolsó napról készült.

A négy napos fesztivál az alternatív magyar rockzene egyik legfontosabb eseménye, ahova már évek óta minden elővételes bérlet már előző decemberben elkel. Az alternatív zenerajongók idén is a Pécsi-tó közelében található gyönyörű zöld környezetben, a Panoráma Kempingben hallgathatták kedvenc koncertjeiket, ám ezúttal a kultúra is nagy hangsúlyt kapott.

 
Fotó: Palágyi Barbara
  

A közönségben főleg fiatal egyetemistákkal és a „törzsvendég” középkorúakkal lehetett találkozni, ahol az utóbbiakat még anno Lovasi András vonzotta be a Kispállal, vagy Beck Zoli a 30Y-nal. A 30Y és a Kiscsillag (a Kispál és a Borz „utózenekara”) természetesen idén is a Gyönyörök Kertje Nagyszínpadon (elnevezése Hieronymus Bosch festményére utal) lépett fel. Mellettük a nagyszínpadnál többek között az Ivan and the Parazol, a Quimby, a Carson Coma és sok más banda zenéjére lehetett táncolni. A további hat másik színpadon is a magyar alternatív zene legnagyobbjai koncerteztek (egy-két rap bandával kiegészülve). A víziszínpad pedig megint csak a Pécsi-tóban kapott helyet, ahol a zenészek az úszógumiban hesszelő fürdőzőket szórakoztatták.

 
Fotó: Palágyi Barbara

  

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A nyitónapon egy hatalmas vihar vonult át a területen, ami sok fesztiválozó kedvét elvette a bulitól. Ám a lelkesebbek csuromvizesen is élvezték tovább a koncerteket, sőt a sárcsúszdákban és sártengerben dagonyáztak. Az utolsó két napra ennek nyomát már csak a saras cipőkön lehetett látni, a nagy melegben felszáradt minden.

A Képzőművészet on Orfű projekt nagynevű és fiatal művészek munkáit mutatta be. Több vásznon graffitiket és grafikai műveket láthattak az érdeklődők, a kreatívabbak egy 40 méteres falon alkothattak. A tábortűz helyén egy Fényorgona kerámiaszobor épült, sőt fényfestést és egyéb installációkat is meg lehetett csodálni. A kicsik pedig a Békakirály előtt könyöröghettek, hogy teljesítse kívánságukat a jövőben.

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Békakirály
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Ivan and the Parazol 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Pannonia Allstars Ska Orchestra
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Az Amondó színpadon a Sorbonne Sexual
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A Sorbonne Sexual énekese, Karádi Gergő
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Vad Fruttikra tombol a közönség
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.