mi a kotta?

A mi Ceciliánk

  • mi a kotta
  • 2021. március 31.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/13. hétre

„Örökre elhangzék (így szól egy londoni hírlap) Malibran éneke, bájos hangja halálcsendben némula el. Úgy tetszik, mintha csak tegnap hallottuk volna ezüst hangjait, s nehezen akarja szívünk elhinni, hogy oly isteninek örökre oda kellenék lennie. Utazásai és művészfáradozási megerőlteték gyenge testét s elronták idő előtt; életének legnagyobb fényében tűnt el ő tőlünk, mintha a szépnek csak a’ volna rendeltetése, hogy legszebb korában eltűnjék. (…) Az európai fővárosok fényében s pompájában nevelkedve, mindenütt ahol megjelent bálványként tiszteltetve, mégis a házi életben legboldogabbnak érezte magát, s megvetett minden magafitogtatást. Annyi imádók s szédítők közepette, híre tiszta maradt s szeplőtlen; még a rágalmazás sem bátorkodott hozzá közelítni. Pedig egy vala ő a szeretetre legméltóbb asszonyok közül, vidám mint egy gyermek, gyakran a kicsapongásig víg, bátor lovas, s szinte oly merész úszó, úgy hogy néha tengeri hajózási közben könnyű matrózruhában a hajóból a hullámok közé ugrott.”

Így parentálta el 1836 őszén, egy angol nekrológot továbbhasznosító német cikk magyarításával a Hasznos Mulatságok a kor abszolút operadíváját, Maria Malibrant. A 28 évesen elhunyt énekesnő hangjáról és játékáról persze csupán leírások maradtak ránk, ám a hétvégén most mégis lehetőségünk nyílik arra, hogy áttételesen magunk elé idézzük alakját: Cecilia Bartoli és a Zürichi Operaház jóvoltából. A mi Ceciliánk ugyanis, aki egy portrélemezzel is tisztelgett Malibran emléke előtt, 2008-ban bemutattatta itt Halévy Clari című operáját, amelynek címszerepe 1828-ban a nagy pályaelőd számára készült. S éppenséggel ezt a felfedeztető erejű – és nem mellesleg Fischer Ádám vezényelte – előadást teszi most elérhetővé csütörtök délutántól vasárnap estig a svájci operaház az opernhaus.ch felületen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.