mi a kotta?

A mi Ceciliánk

  • mi a kotta
  • 2021. március 31.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/13. hétre

„Örökre elhangzék (így szól egy londoni hírlap) Malibran éneke, bájos hangja halálcsendben némula el. Úgy tetszik, mintha csak tegnap hallottuk volna ezüst hangjait, s nehezen akarja szívünk elhinni, hogy oly isteninek örökre oda kellenék lennie. Utazásai és művészfáradozási megerőlteték gyenge testét s elronták idő előtt; életének legnagyobb fényében tűnt el ő tőlünk, mintha a szépnek csak a’ volna rendeltetése, hogy legszebb korában eltűnjék. (…) Az európai fővárosok fényében s pompájában nevelkedve, mindenütt ahol megjelent bálványként tiszteltetve, mégis a házi életben legboldogabbnak érezte magát, s megvetett minden magafitogtatást. Annyi imádók s szédítők közepette, híre tiszta maradt s szeplőtlen; még a rágalmazás sem bátorkodott hozzá közelítni. Pedig egy vala ő a szeretetre legméltóbb asszonyok közül, vidám mint egy gyermek, gyakran a kicsapongásig víg, bátor lovas, s szinte oly merész úszó, úgy hogy néha tengeri hajózási közben könnyű matrózruhában a hajóból a hullámok közé ugrott.”

Így parentálta el 1836 őszén, egy angol nekrológot továbbhasznosító német cikk magyarításával a Hasznos Mulatságok a kor abszolút operadíváját, Maria Malibrant. A 28 évesen elhunyt énekesnő hangjáról és játékáról persze csupán leírások maradtak ránk, ám a hétvégén most mégis lehetőségünk nyílik arra, hogy áttételesen magunk elé idézzük alakját: Cecilia Bartoli és a Zürichi Operaház jóvoltából. A mi Ceciliánk ugyanis, aki egy portrélemezzel is tisztelgett Malibran emléke előtt, 2008-ban bemutattatta itt Halévy Clari című operáját, amelynek címszerepe 1828-ban a nagy pályaelőd számára készült. S éppenséggel ezt a felfedeztető erejű – és nem mellesleg Fischer Ádám vezényelte – előadást teszi most elérhetővé csütörtök délutántól vasárnap estig a svájci operaház az opernhaus.ch felületen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.