mi a kotta?

A mi Ceciliánk

  • mi a kotta
  • 2021. március 31.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/13. hétre

„Örökre elhangzék (így szól egy londoni hírlap) Malibran éneke, bájos hangja halálcsendben némula el. Úgy tetszik, mintha csak tegnap hallottuk volna ezüst hangjait, s nehezen akarja szívünk elhinni, hogy oly isteninek örökre oda kellenék lennie. Utazásai és művészfáradozási megerőlteték gyenge testét s elronták idő előtt; életének legnagyobb fényében tűnt el ő tőlünk, mintha a szépnek csak a’ volna rendeltetése, hogy legszebb korában eltűnjék. (…) Az európai fővárosok fényében s pompájában nevelkedve, mindenütt ahol megjelent bálványként tiszteltetve, mégis a házi életben legboldogabbnak érezte magát, s megvetett minden magafitogtatást. Annyi imádók s szédítők közepette, híre tiszta maradt s szeplőtlen; még a rágalmazás sem bátorkodott hozzá közelítni. Pedig egy vala ő a szeretetre legméltóbb asszonyok közül, vidám mint egy gyermek, gyakran a kicsapongásig víg, bátor lovas, s szinte oly merész úszó, úgy hogy néha tengeri hajózási közben könnyű matrózruhában a hajóból a hullámok közé ugrott.”

Így parentálta el 1836 őszén, egy angol nekrológot továbbhasznosító német cikk magyarításával a Hasznos Mulatságok a kor abszolút operadíváját, Maria Malibrant. A 28 évesen elhunyt énekesnő hangjáról és játékáról persze csupán leírások maradtak ránk, ám a hétvégén most mégis lehetőségünk nyílik arra, hogy áttételesen magunk elé idézzük alakját: Cecilia Bartoli és a Zürichi Operaház jóvoltából. A mi Ceciliánk ugyanis, aki egy portrélemezzel is tisztelgett Malibran emléke előtt, 2008-ban bemutattatta itt Halévy Clari című operáját, amelynek címszerepe 1828-ban a nagy pályaelőd számára készült. S éppenséggel ezt a felfedeztető erejű – és nem mellesleg Fischer Ádám vezényelte – előadást teszi most elérhetővé csütörtök délutántól vasárnap estig a svájci operaház az opernhaus.ch felületen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.