rés a présen: Idén januárban nevezték ki a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterének. Ma már alapvetés, hogy a pécsi együttes a legjobb nem fővárosi szimfonikus zenekar. Milyen várakozásokkal vette át a vezetést, s hová szeretne fejlődni?
Kesselyák Gergely: A zenekar elismertsége tényleg sokat nőtt az elmúlt évtizedekben, de nem szeretem az olyasféle összehasonlításokat és ranglistákat, amelyek a legjobb vidéki együttesről szólnak. Tudjuk, hogy Magyarországon a kulturális élet „fejnehézséggel” küzd, Budapesten összpontosul minden, de Németországban fel sem merülne, hogy különválasszuk a berlini és nem berlini együtteseket. A Pannon Filharmonikusok európai zenekar. Rendszeresen vannak koncertjeink a bécsi Musikvereinben és még régebben a Müpában, ahol a 2024/2025-ös évadban is kínálunk bérletet. A nagyok ligájában játszunk, ráadásul egy széles látókörű menedzsment és művészeti tanács vezetésével, amit Horváth Zsolt igazgató fog össze. Nem szabad elkényelmesednünk, hiszen ma már egy vidéki középváros zenekarával szemben is olyan elvárások vannak, mint korábban a jóval rangosabb együtteseknél, és ez így van jól. Ahogy szoktuk mondani a muzsikusokkal: olyan nincs, hogy stagnálunk, vagy előremegyünk, vagy elkezdünk romlani, szóval dolgozni kell, és mindig új célokat kitűzni a fejlődéshez.
rap: Mi az az „elhallgatott szép 20. század”, amiről az új évad kapcsán beszél?
KG: Az elmúlt százhúsz évben a közönség és a modern művészek viszonyában valami elromlott. A 20. század elején a zeneszerzők elefántcsonttoronyba vonultak, a tudományos körökben olyan izmusok hódítottak, amelyekből a közönség nem kért. Én nyitott vagyok akár a progresszív avantgárd stílusára is, de úgy veszem észre, van a repertoárnak egy mellőzött, elfelejtett része, olyan zeneszerzők művei, akik kapcsolatot tartottak a közönségükkel. Ezekhez kell visszatérni, és megmutatni a hallgatóknak, hogy mennyi szépség született a modern korban. Nekem ez már több mint egy évtizede művészi hitvallásom, megfogalmaztam kiáltványban és személyes beszélgetésekben is. Mozart képes volt tömegekhez szólni, A varázsfuvola eredeti meghatározása szerint „operett” volt. A mai alkotóknak is meg kell őrizniük ezt a képességet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
