„Hartmann (a festő) éppen úgy forr most bennem, mint annak idején a »Borisz« – a hangok s az ötletek itt rajzanak körülöttem, én meg kapkodom és habzsolom, alig győzöm papírra vetni őket – írja egy levelében. – Szeretném minél hamarabb és minél megfelelőbben megcsinálni. Saját ábrázatom a közjátékokban látható. Eddig, azt hiszem, jól sikerült.” Így bizakodott a zenei felettes énjei (Balakirev stb.) által annyiszor elbátortalanított Muszorgszkij, amikor 1874-ben a Viktor Hartmann festményeit felvonultató zongoraciklusán dolgozott. A részeges Muszorjányin nem tévedett, az Egy kiállítás képei tényleg elég jól sikerült, amint ezt a Concerto Budapest, illetve egyszersmind a Kremerata Baltica jövő pénteki hangversenyén újólag észbe vehetjük majd, persze Ravel pompás zenekari hangszerelését hallgatva (Zeneakadémia, május 12., fél nyolc). E koncert másik fő száma Chopin f-moll zongoraversenye lesz, a fiatal és oly tehetséges Gyöngyösi Ivett szólójával.
„Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt” – ez a mondat újra csak egy orosz felettes ént idéz elénk: a hajdan ünnepelt zongoravirtuózt, Nyikolaj Rubinsteint, aki e véleményével átdolgozások és revíziók sorozatára késztette a b-moll zongoraversenyével (bagatell!) hosszasan bajmolódó Csajkovszkijt. A végeredményt legközelebb a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szerdai föllépésén csodálhatjuk majd: a szólista Farkas Gábor, a karmester pedig Kovács János lesz, a koncert második felében meg szintén egy orosz slágerremek, azaz Rahmanyinov II. szimfóniája fog a Csajkovszkij-mű párjául szegődni (Nemzeti Hangversenyterem, május 10., fél nyolc).
A zenetörténet leghíresebb nászajándéka – az e körülírással méltán megtisztelhető kompozíció, vagyis César Franck A-dúr hegedű-zongora szonátája Baráti Kristóf és Nyikolaj Luganszkij szombati kamaraestjét zárja majd: persze csak a kiadott program szerint, hiszen ráadások nélkül biztosan nem fogunk hazamenni innen (Zeneakadémia, május 6., fél nyolc). A közszeretetnek örvendő „Franck papa” ugyanis az épp házasodó Eugène Ysaÿe-t lepte meg e szerzeményével: a hegedű cárja (képünkön) 1886-ban az esküvője napján kapta meg ezt a tartós ajándékot, és a lakodalmi vendégseregnek már el is játszotta a szonátát az esküvő egyik muzsikus meghívottjának társaságában.
E heti litániánkat most zárjuk egy litániával, pontosabban egy litániával, egy kyriével és egy misével! Természetesen Vashegyi Györgyék esedékes koncertjén kapjuk ezt a kiadós egyházzenei porciót: Mozart két szakrális műve nyomában Franz Schubert Esz-dúr miséje szólal majd meg a Purcell Kórus, az Orfeo Zenekar és a Vashegyiékhez hazajáró remek énekes szólisták előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, május 9., fél nyolc). „Tudomásunk szerint hangversenyünk mindhárom műsorszáma Magyarországon a 18–19. század óta ezen a koncerten hangzik majd el korabeli hangszeres előadásban” – fogalmaz e programról írván Vashegyi György, és mi ehhez már legfeljebb csupán egy „először” szócskát toldanánk hozzá.
