Lemez

Mindenki mellékszereplő

Kendrick Lamar: DAMN.

  • Lang Ádám
  • 2017. június 4.

Zene

Biztos vannak olyan kortárs előadóművészek, akik hatásukban, népszerűségükben, újításaikban, sokszínűségükben túlmutatnak Kendrick Lamaron, de olyan egyöntetű elismerést kevesen érnek el, amilyet a comptoni rapper.

2012-es második lemezével, a good kid, m.A.A.d cityvel kivívta a régi és az új sulis arcok tiszteletét, a 2015-ös To Pimp A Butterfly avantgárd soul-jazz-hiphopja pedig rögtön odakerült minden idők legfontosabb fekete zenei lemezei közé, sőt mindenféle mozgalmaknak köszönhetően az Alright című szám az utóbbi idők legfontosabb protestdala lett. Rajongója Barack Obama, neki pedig az is belefér, hogy Taylor Swift vagy a Maroon 5 számaiban szerepeljen. Attól sem kell tartani, hogy a DAMN.-re meghívott vendégek, Bono, Rihanna, James Blake vagy a lemez legalább felén köz­reműködő titokzatos Bēkon ellopná a show-t: Kendrick mellett mindenki mellékszereplő. Bono például két rövid refrént kapott, és ha nem lenne odaírva a neve, fel se ismernénk, annyira szét van effektezve a hangja.

A terjengős, beszélgetéssel, versekkel megszakított, filmszerűen szerkesztett Butterfly műfaji olvasztótégelye után most egy lenyűgözően kompakt hiphoplemezzel állt elő Kendrick, amiben egyszerre van jelen a műfaj történelme és a trapes-autotune-os jelene. A DAMN. 14 száma külön-külön is működik, és ahogy egy rapalbumtól elvárható, van rajta pár sláger is, de benne van az ambivalenciája ellenére is koherens, ezerfelé néző, ám önmagába visszaforduló konceptlemez, csak most a játék kedvéért nem a szupernégert játssza, hanem izrae­litaként (!) osztja az észt. Kendrickben az a legjobb, hogy nemcsak szövegeiben tudja megjeleníteni a dolgok különböző aspektusait, hanem „technikailag” is el tud játszani bármilyen szerepet: ha kell, agresszíven politizál, beszólogat, ugyanakkor éleslátó, totál laza és végtelenül érzékeny is tud lenni. Ráadásul sosem borulnak fel az arányok, a számok folyamatosan feleselnek egymással, amelyik sor az egyikben halál komoly, a másikban ironikusan tér vissza. Ez pedig egy olyan korban, ahol általában elvárják, hogy csak feketén vagy fehéren lássuk a dolgokat, igen üdítően hat. Noha a DAMN. kevésbé lett újszerű, mint Kendrick előző két lemeze, azt ismét csak megerősíti, hogy utánozhatatlan, és hogy nála jelenleg nincs nagyobb figura a játékban.

Top Dawg Entertainment/Aftermath/Interscope Records, 2017

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.