Lemez

Mindenki mellékszereplő

Kendrick Lamar: DAMN.

  • Lang Ádám
  • 2017. június 4.

Zene

Biztos vannak olyan kortárs előadóművészek, akik hatásukban, népszerűségükben, újításaikban, sokszínűségükben túlmutatnak Kendrick Lamaron, de olyan egyöntetű elismerést kevesen érnek el, amilyet a comptoni rapper.

2012-es második lemezével, a good kid, m.A.A.d cityvel kivívta a régi és az új sulis arcok tiszteletét, a 2015-ös To Pimp A Butterfly avantgárd soul-jazz-hiphopja pedig rögtön odakerült minden idők legfontosabb fekete zenei lemezei közé, sőt mindenféle mozgalmaknak köszönhetően az Alright című szám az utóbbi idők legfontosabb protestdala lett. Rajongója Barack Obama, neki pedig az is belefér, hogy Taylor Swift vagy a Maroon 5 számaiban szerepeljen. Attól sem kell tartani, hogy a DAMN.-re meghívott vendégek, Bono, Rihanna, James Blake vagy a lemez legalább felén köz­reműködő titokzatos Bēkon ellopná a show-t: Kendrick mellett mindenki mellékszereplő. Bono például két rövid refrént kapott, és ha nem lenne odaírva a neve, fel se ismernénk, annyira szét van effektezve a hangja.

A terjengős, beszélgetéssel, versekkel megszakított, filmszerűen szerkesztett Butterfly műfaji olvasztótégelye után most egy lenyűgözően kompakt hiphoplemezzel állt elő Kendrick, amiben egyszerre van jelen a műfaj történelme és a trapes-autotune-os jelene. A DAMN. 14 száma külön-külön is működik, és ahogy egy rapalbumtól elvárható, van rajta pár sláger is, de benne van az ambivalenciája ellenére is koherens, ezerfelé néző, ám önmagába visszaforduló konceptlemez, csak most a játék kedvéért nem a szupernégert játssza, hanem izrae­litaként (!) osztja az észt. Kendrickben az a legjobb, hogy nemcsak szövegeiben tudja megjeleníteni a dolgok különböző aspektusait, hanem „technikailag” is el tud játszani bármilyen szerepet: ha kell, agresszíven politizál, beszólogat, ugyanakkor éleslátó, totál laza és végtelenül érzékeny is tud lenni. Ráadásul sosem borulnak fel az arányok, a számok folyamatosan feleselnek egymással, amelyik sor az egyikben halál komoly, a másikban ironikusan tér vissza. Ez pedig egy olyan korban, ahol általában elvárják, hogy csak feketén vagy fehéren lássuk a dolgokat, igen üdítően hat. Noha a DAMN. kevésbé lett újszerű, mint Kendrick előző két lemeze, azt ismét csak megerősíti, hogy utánozhatatlan, és hogy nála jelenleg nincs nagyobb figura a játékban.

Top Dawg Entertainment/Aftermath/Interscope Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.