A csodatévő kappanháj - Morrissey (koncert)

  • - legát -
  • 2006. július 13.

Zene

A brit bálvány lassan negyedszázados pályafutása soha nem váltott ki tömeges érdeklődést Magyarországon.

A brit bálvány lassan negyedszázados pályafutása soha nem váltott ki tömeges érdeklődést Magyarországon. Könnyű lenne mindezt a sokat emlegetett gyalázatos közízlésre kenni, de mivel a mainstream média elkerülte Morrissey szóló pályafutását éppúgy, mint korábbi zenekarát, a The Smithst, nem kenhetjük a lakodalmas rock rajongóira, hogy szinte ismeretlenül érkezett a múlt héten Budapestre. Mégis elgondolkodtató, hogy ha már így alakult (hála a bátor koncertszervezőknek), miért nem akadt egyetlen rádióállomás, televíziós csatorna vagy lemezforgalmazó, amely valamiféle előzetes felvilágosító munkát végzett volna? Morrissey tavasszal megjelent új albumát (a többiről nem is beszélve) hiába keresnénk a nagy lemezboltokban, pedig úgy tudjuk, a Ringleader Of The Tormentors megjelenését még Észtországban is jelentős promóció előzte meg.

Valójában már az is csoda, hogy félig megtelt a PeCsa szabadtéri színpada. Az már sokkal kevésbé, hogy a hatalmas Oscar Wilde-molinó díszítette színpadra álló énekesnek a csekély érdeklődést látva leginkább az járhatott a fejében, hogy minél hamarabb letudja ezt a fellépést. (Állítólag már a délutáni városnézésen kiakadt a Media Markt [!] lemezválasztékát látva - tegyük hozzá, teljes joggal.) Az ócska hungry-Hungary poénnal indított - erre mondta egy fanatikus, hogy "szofisztikált Morrissey-humor", szerintünk nem az -, mégis, miután dalra fakadt, nem lehetett vita, a világ egyik legfantasztikusabb könnyűzenei produkcióját élvezhettük. Ne kérdezzék, miért, nincs rá magyarázat.

Tárgyszerűen ugyanis egy idősödő, hízásra hajlamos ficsúr (az utolsó nemzetközi playboyok egyike) színpadi vetkőzéssel tarkított, már-már ripacskodásnak ható teátrális gesztusait tekinthettük meg, akit ráadásul egy cseppet sem érdekelt, hogy a kétmaroknyi, lelkes hazai tábor természetesen inkább egy "the best of" összeállításra számított. Noha a nyitány megegyezett a tavaly megjelent Live at Earls Court (Tökéletes arányok, Magyar Narancs, 2005. március 24.) koncertalbuméval, előbb a How Soon is Now? című The Smiths-klasszikust, majd a 2004-es You Are The Quarry album húzódalát, a First Of The Gang To Die-t énekelte el, aztán attól kezdve végét ért a "gyereknap", s az új lemez dalai kerültek elő, melyeket a közönség nagy része eddig aligha hallott. A szellemidézésre vágyóknak mindössze három The Smiths-számmal és egy fantasztikus New York Dolls-feldolgozással (Human Being) kellett beérniük.

A koncert egy perccel sem tartott tovább másfél óránál; a budapesti rutinrevü Morrissey számára a Tormentors turné valószínűleg legjelentéktelenebb állomása. Ám akik látták, azoknak felejthetetlen élmény volt, még ha nem is tudják megmagyarázni, pontosan miért. A "karizmatikus egyéniség" kifejezést már lenyúlták a sportriporterek.

PeCsa Szabadtér, július 5.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.