A brit bálvány lassan negyedszázados pályafutása soha nem váltott ki tömeges érdeklődést Magyarországon. Könnyű lenne mindezt a sokat emlegetett gyalázatos közízlésre kenni, de mivel a mainstream média elkerülte Morrissey szóló pályafutását éppúgy, mint korábbi zenekarát, a The Smithst, nem kenhetjük a lakodalmas rock rajongóira, hogy szinte ismeretlenül érkezett a múlt héten Budapestre. Mégis elgondolkodtató, hogy ha már így alakult (hála a bátor koncertszervezőknek), miért nem akadt egyetlen rádióállomás, televíziós csatorna vagy lemezforgalmazó, amely valamiféle előzetes felvilágosító munkát végzett volna? Morrissey tavasszal megjelent új albumát (a többiről nem is beszélve) hiába keresnénk a nagy lemezboltokban, pedig úgy tudjuk, a Ringleader Of The Tormentors megjelenését még Észtországban is jelentős promóció előzte meg.
Valójában már az is csoda, hogy félig megtelt a PeCsa szabadtéri színpada. Az már sokkal kevésbé, hogy a hatalmas Oscar Wilde-molinó díszítette színpadra álló énekesnek a csekély érdeklődést látva leginkább az járhatott a fejében, hogy minél hamarabb letudja ezt a fellépést. (Állítólag már a délutáni városnézésen kiakadt a Media Markt [!] lemezválasztékát látva - tegyük hozzá, teljes joggal.) Az ócska hungry-Hungary poénnal indított - erre mondta egy fanatikus, hogy "szofisztikált Morrissey-humor", szerintünk nem az -, mégis, miután dalra fakadt, nem lehetett vita, a világ egyik legfantasztikusabb könnyűzenei produkcióját élvezhettük. Ne kérdezzék, miért, nincs rá magyarázat.
Tárgyszerűen ugyanis egy idősödő, hízásra hajlamos ficsúr (az utolsó nemzetközi playboyok egyike) színpadi vetkőzéssel tarkított, már-már ripacskodásnak ható teátrális gesztusait tekinthettük meg, akit ráadásul egy cseppet sem érdekelt, hogy a kétmaroknyi, lelkes hazai tábor természetesen inkább egy "the best of" összeállításra számított. Noha a nyitány megegyezett a tavaly megjelent Live at Earls Court (Tökéletes arányok, Magyar Narancs, 2005. március 24.) koncertalbuméval, előbb a How Soon is Now? című The Smiths-klasszikust, majd a 2004-es You Are The Quarry album húzódalát, a First Of The Gang To Die-t énekelte el, aztán attól kezdve végét ért a "gyereknap", s az új lemez dalai kerültek elő, melyeket a közönség nagy része eddig aligha hallott. A szellemidézésre vágyóknak mindössze három The Smiths-számmal és egy fantasztikus New York Dolls-feldolgozással (Human Being) kellett beérniük.
A koncert egy perccel sem tartott tovább másfél óránál; a budapesti rutinrevü Morrissey számára a Tormentors turné valószínűleg legjelentéktelenebb állomása. Ám akik látták, azoknak felejthetetlen élmény volt, még ha nem is tudják megmagyarázni, pontosan miért. A "karizmatikus egyéniség" kifejezést már lenyúlták a sportriporterek.
PeCsa Szabadtér, július 5.
