Jonathan More azon kevesek közé tartozik, akiknek a szájából elfogadható egy ilyen ítélet. Nincsenek sokan, akik az utóbbi évtizedben annyit tettek volna a progresszív tánczenéért, mint a Coldcut DJ-jei.
A két gyökér értelmiségi - More (40) művészettanár és Matt Black (36) számítógép-programozó, biokémikus - a Say Kids, What Time Is It? című számmal dobbantott 1987-ben. Ez volt az első samplerekre épülő kislemez-siker Angliában; most olyan 25 rongyot ér a londoni börzén. "A tánczenében tíz év az örökkévalóságnak tűnik, de az egyetemes zenetörténet számára csak egy pillanat. Különben is, éppen csak, hogy elkezdtük" - szerénykednek a hangminta-vételezés úttörői.
Ennek a tíz évnek a tömör kivonata a következő: More és Black londoni klubok DJ-jeiként alapoznak, majd Top 10-es számokat és remixeket készítenek Lisa Stansfield, James Brown, a Eurythmics, az INXS, a Blondie és még számtalan előadó részére. Közülük Yazz Only Way Is Upja az év legjobban fogyó maxija, Eric B and the Rakim Paid In Fullja 1988 legjobb remixe. (Állítólag innen datálódik a rap szélesebb körben való elfogadása.) 1990-ben a szigetországban az év producere cím jelöltjei között vannak. A nagy lemezcégek azzal az elvárással csapnak le rájuk, hogy futószalagon szállítsák a sikereket. Első önálló lemezük, a What´s That Noise még be is aranyozódik.
És akkor az átlagos sikersztori-forgatókönyv szépen összekuszálódik. 1991-ben létrehozzák saját kiadójukat, a Ninja Tune-t. A szerződéseik miatt még jó ideig a nagy lemezcégeknél maradnak, de a következő lemezeikkel, főleg a 94-es Philosophyval, már egyre nehezebben tudnak megbirkózni a multik marketingfelelősei. A kritika által egekig magasztalt album megjelenése előtt pár nappal a kiadó lefújja az egész reklámkampányt, egyszerűen nem tetszik neki az anyag.
Az egyik kapu zárva, sok másik viszont kitárva. A Kiss FM-en, az egykori legendás kalózrádión tartott szombat esti Solid Steel programjukért Sony Radio Awardot kapnak. Az általuk vezetett Stealth klub a legnépszerűbb underground dance-klub lesz Londonban. És ha a triphop-mozgalom beindulásáért felelősség terhel egy kiadót, akkor az az övék. A nindzsák kulcsszavai a manipuláció és a trükközés. "Borzasztó mennyiségű különféle stílusú zene jelenik meg a világban, és azt hiszem, kezdünk globálisan belefulladni. Szóval ha azt akarjuk, hogy az emberek felfigyeljenek a mienkre, akkor ezt érdekesen kell tálalnunk." A telibe trafált image azonban önmagában kevés. "Olyan ez, mintha kertészkednénk. Elültetjük a magokat, gondozzuk őket...", és lám, a palántákból olyan gyönyörű, magas THC-tartalmú növények fejlődnek, mint a DJ Food, Funki Porcini, a Herbaliser vagy Amon Tobin. A legnagyobb sikerüknek azt tartják, hogy az emberek már annyira megbíznak a Ninjában, mint valamikor a Motown-lemezekben, belehallgatás nélkül megveszik az ismeretlen előadókat is. Alapfilozófiájuk, az Ian Durytól kölcsönzött Do It Yourself - ha magad csinálod, olcsóbb, és több benne az öröm - bejött. Amennyire lehet, függetlenek az üzletben is. "Évekkel ezelőtt vágtunk egy lyukat a kerítésen. Bejutottunk a kertbe, tartottunk egy kis partit, de aztán jött a gazda a puskával, és húzhattunk el a meglőtt lábunkkal. Lassan begyógyult a sebünk, és úgy alakult, hogy ma a kerítésnek ez az oldala már sokkal szebb. A gazda annyira megmérgezte a földjét, hogy most ő akar lyukat vágni a mi kerítésünkön."
A Let Us Play az első saját kiadású albumuk. Bátor, bonyolult, vidám, politikai, kísérleti, ellentmondásos - efféle jelzőkkel illeti a szaksajtó. "Ez valóban nem az - így a Coldcut -, amit az emberek akarnak. Ez az, amire szükségük van. A legfontosabb kiadványunk a Ninja Tune létezése óta."
És valóban, az új lemez igen agyas lett. A nagyképű szlogen - Fuck dance, lets art! - kicsavart verziójában - Uck dance, lets fart - azért van némi önirónia. Ettől függetlenül sok partizó kapásból elmenekül, olyan büdös neki. Ezekre a számokra nem lehet ráfogni, hogy táncolhatók, bár erre cáfol a Coldcut: "Majd az élő bemutatón mondja ugyanezt valaki. A gyökereinkkel még mindig a funkba kapaszkodunk. Ez tart minket a porondon. A túl sok művészkedés szerintünk se visz sehova."
Táncika ide vagy oda, a lemezre oda kell figyelni, és ez erőfeszítésbe kerül. A rengeteg hangmontázst, beszédfoszlányt használó Coldcut az üzenetet próbálja visszaküzdeni a tánczenébe. Jello Biafra (ex-Dead Kennedys) vendégszövegelése a szokásos társadalomkritikáira is rátesz egy lapáttal.
Aki bővebben érdeklődik a Coldcut idétlen humorán és zseniális nyelvi játékain túlmutató gondolatai iránt, kimerítő olvasnivalót talál a dupla lemez CD-ROM-ként funkcionáló (második) korongján. A ROM-ot a társaság multimédiacége, a videóscratch szoftverek, videóklipek, őrült animációs programok és más komputerművészeti alkotások kifejlesztésén ténykedő Hex Media készítette. "Megtanítottuk a gépeinknek, hogyan lehet valaki funky, és ők is valami ilyet műveltek velünk. Így válhat mindenkiből zenész."
Az évek száma miatt sokan Old Cutnak csúfolják Black és More duóját. Aki viszont hajlandó ezzel a két "öreg" fószerrel együtt keresgélni, mindenképpen talál. "Kapirgálunk valahol a sötétben, aztán egyszer csak rábukkanunk valami érdekesre. Na, akkor meggyújtunk egy gyertyát, és elüvöltjük magunkat, gyertek, ezt nézzétek meg!"
Bogy & Body Ali
Ninja Tune, 1997
