Jobb volt túlesni rajta; mihelyst leültünk, azonnal vallomást tettem. Nem az elragadtatottságomról, azt későbbre szántam; azt böktem ki, hogy nekem semmit nem mond az ő neve.
Amit Kiss Erzsi pályafutásáról nem tudtam, az dióhéjban így néz ki: a nyolcvanas években Jeles András Monteverdi Birkózókörében szerepelt, onnan a népzenei ihletettség. Etióp dallamokra mondta Jeles apróhirdetését a krematórium füstjének hasznosításáról; például. Aztán a Monteverdi után ugyancsak Jelessel Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban dolgozott, abból az időből Jeles-Melis-Eörsi Valahol Oroszországban című darabja kívánkozik elő eszkimó és tibeti dalaival. Közben Kistamás László Déja Vu-revüjében is fellépett, "egy bluesos improvizációt adtam elő, almát ettem, köpködtem meg rágcsáltam", kész siker. A Hajnóczy Csaba, aki ugyancsak megjárta a Monteverdi-iskolát, már akkor megmondta, hogy jó lenne egyszer majd valamit együtt.
Szóval Erzsi szép lassan hozzászokott, hogy a szövegek alá-mögé-fölé nagyon kell valami népies dallam. Ha úgy tetszik, a nonverbális szövegek alá-mögé-fölé egy fiktív nép dallama. Kábé a kilencvenes évek elejétől kezdte őket gyűjteni. "Nem akartam, hogy elvesszenek ezek a motívumok, van vagy húsz ilyen kazettám. Volt, hogy olyan gyönyörűen állt meg a busz, úgy nyikorgott, mint egy angol duda. De szeretnék valóságosan is gyűjteni, nem csak magamtól." Ez jó. Kiss Erzsi zenéje tényleg ilyen. Népzene, magából; részben kötött, részben spontán szöveggel. "Van egy-két mondat, amit már nem tudok másképp énekelni, annyira odakövesedett. Inkább az előadásmód változik."
- Egyébként izgat, hogy miféle zenék vannak Afrikában, és hogy azok rokonságban vannak-e a te fiktív afrikai népzenéddel?"
- Az izgat - így Erzsi -, hogy miféle zenék vannak ott, de hogy rokonságban vannak-e, az nem. Az nem célom. - Világos. Az hazugság lenne.
Tehát összegyűlt hatévnyi kazetta, és ezekkel Erzsi megkereste a Csabát. "Hogy dolgoznánk-e együtt, és hogy hallgassa meg ezeket a töredékeket. Csaba odaadta a négysávos magnóját, egymásra énekeltem őket, így képe lehetett, hogy milyen az én zeném, és nagyon megtetszett neki. Így kezdtünk együtt dolgozni, másfél-két éve." Egy I Love You-koncert előtt debütáltak ´96 elején.
Először kettesben próbáltak a Csabával, aztán beszállt a Kenderesi Gabi - ő a Csaba felesége, szintén Kampec Dolores - másodénekelni, már csak egy dobosra volt szükség. - Csécs Tamásnak hívják, a konzervatórium dzsessz szakára járt, azóta ő dobol a Kampecben is. Nem gondolkodtak nagy létszámban, a gitár elengedhetetlennek tűnt, a basszus és a dob nem. Így alakult ki a mostani felállás.
Azt mondja Erzsi, a Kampecből játékosságot és éteriséget meríthetett a zenéje, de abban, hogy a Csabát választotta, nem a Kampec zenéje, nem is a nonverbális rokonság, hanem a Csaba személyisége döntött. "Nekem az a legfontosabb, hogy szeretetteljes légkörben dolgozhassak. Ha úgy érzem, hogy valakit zavar, amit csinálok, azonnal leállok, zavarba jövök. A Csabáék nagyon szeretnek engem, és én is nagyon szeretem őket, van valami gyermeki az együttlétünkben. A leglazább, legoldottabb szintekre tudunk kerülni, és én így tudok dolgozni."
- És a Kiss Erzsi Zene visszahat a Kampecra? - Csaba szerint erről még korai beszélni: - "De én inkább úgy érzem, hogy én vagyok én, te vagy te; ugyanazt a személyiségemet viszem a Kampecbe és a Kiss Erzsi Zenébe. Valahogy a Gabi is így lehet ezzel. Túl vagyunk azon, hogy csak egy-egy produkcióban gondolkozzunk."
Kiss Erzsi zenéje a jövő év elején stúdióba vonul. Alighanem vendégzenészekkel és samplerrel, de egyelőre csak annyi biztos, a Bahia fogja kiadni. Meg az, hogy rongyosra fogom hallgatni.
m. l. t.
