A nép ópiuma: Lottó ütött (Lottóshow)

  • 1997. május 22.

Zene

Adatok híján is borítékolhatjuk, hogy a Magyar Televízió legújabb show-műsora az első adástól kezdve nézettségilista-éllovassá vált. Igaz, a siker nem a Szabadság térieken múlott, ők csak teljesítették a Szerencsejáték Rt. megrendelését, aminek a lényege az volt, hogy az ötöslottó-sorsolás ezentúl szombaton legyen, este hét után.
Adatok híján is borítékolhatjuk, hogy a Magyar Televízió legújabb show-műsora az első adástól kezdve nézettségilista-éllovassá vált. Igaz, a siker nem a Szabadság térieken múlott, ők csak teljesítették a Szerencsejáték Rt. megrendelését, aminek a lényege az volt, hogy az ötöslottó-sorsolás ezentúl szombaton legyen, este hét után.

Persze az adott időpont radikális nézőszámnöveléséhez elég lett volna annyit tenni, hogy valami gusztustalan drapéria elé állítanak egy bemondónőt, egy közjegyzőt és egy számozott golyókkal töltött gömböt, aztán sorsoltak volna, a végén meg bemondják a nyertes számokat növekvő sorrendben.

Természetesen szó sem lehetett erről, hiszen a heti aktuális öt - a többség számára - rohadt szám kihúzását már eddig is igyekeztek valahogy dramatizálni. A legismertebb show-elem

Kabos László

bohóckodása volt, aki gigantikus szelvényt ábrázoló sárga zakóban és négylevelű lóherével díszített piros kalapban próbálkozott Lottó Ottó álnéven, de azért azok a műsorok is emlékezetesek maradnak, amikor Király Zoltán különféle vidéki kisvárosokban szólított le embereket azzal, hogy "Nincs önnél véletlenül e heti lottószelvény?". Most azonban komolyabbra fordult a dolog, hiszen félelmetesen sok pénzt lehet nyerni. Soha nem ért ennyit egy öttalálatos szelvény, így aztán a sorsolás akár történelmi pillanatként is felfogható: lesz egy magyar, aki a műsort követően leakaszt körülbelül hétszázmillió forintot vagy még többet teljesen legálisan. Manapság szinte mindenki (még az is, aki nem vesz lottót) arról álmodozik, hogy ő lesz a szerencsés. Hosszú hetek óta dőzsöl az egész ország, kicsik és nagyok szórják a milliókat, adnak belőle még a szomszédnak is, megveszik kilóra a főnököt. Igaz, csak gondolatban, de szombat este akár valóra is válhatnak az álmok. A sorsolás idején emelkedik a pulzus, aktivizálódik a csodavárás, a tévések pedig úgy gondolták, egy ilyen szertartást mégsem lehet csak úgy lekenni, hetedhét országra szóló mulatság kell, csillogó-villogó huszonöt perc, nagy nevekkel. Megszületett a Lottóshow, ezentúl erre izgulhatunk.

Lelkes közönségről úgy gondoskodtak, hogy csak negyvenöt szerencsés kerülhet a stúdióba, akik öthetes lottót vásároltak, és akiket jól kisorsoltak. Vihetnek magukkal egy-egy vendéget, és mindezért még húszezer forintot is zsebre vághatnak, sőt ha a székük száma megegyezik a kihúzott számok valamelyikével, akkor a gázsijuk százezer forinttal megnő.

Az első adásban maga

Vitray Tamás

vállalkozott a parádé celebrálására, fő attrakcióként pedig az Állami Népi Együttes táncospárját szervezték be. Az ifjak keményen nyomták a folklórt, a színpad fölötti futófény-táblán fluoreszkáló zölden villogott a Lottóshow felirat, a számok húzására azonban még a mutatványt követően sem került sor, Vitray ugyanis egy pajkos Vitray-félmosoly kíséretében közölte, hogy a sorsolás előtt nézzük meg, mit mondanak a csillagok. A jövendőmondás abból állt, hogy felvételről bejátszották Csongrádi Katát, aki jósnőnek öltözve motyogott valamit egy kristálygömb előtt. Aztán végre sorsoltak, a táncospár rátette kezét egy világító gömbre, erre aztán beindult a kilencven számozott golyót tartalmazó gépezet, és hamarosan kiderült a titok, az öt nyertes szám. Káromkodhattak a vesztesek, tombolhattak a győzők, a százezer forintos székeken ülő mázlisták pedig felmehettek a színpadra integetni.

A múlt héten

Palik László

és a Hip-Hop-Boyz csinálta meg ugyanezt, voltak kis színesek (mit csinálna a nyereménnyel Kerényi Imre, Kovács Kokó és még mások), és még több pénzről volt szó. Aztán másnap kiderült, megint nem volt ötös, úgyhogy szombaton még az eddigieknél is nagyobb lesz a műsor nézettsége. A műsor készítői pedig veregethetik egymás vállát azzal, hogy "látod, tudunk mi, ha akarunk". Talán meg is esküdnének rá, szegények.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.