A nép ópiuma: Lottó ütött (Lottóshow)

  • 1997. május 22.

Zene

Adatok híján is borítékolhatjuk, hogy a Magyar Televízió legújabb show-műsora az első adástól kezdve nézettségilista-éllovassá vált. Igaz, a siker nem a Szabadság térieken múlott, ők csak teljesítették a Szerencsejáték Rt. megrendelését, aminek a lényege az volt, hogy az ötöslottó-sorsolás ezentúl szombaton legyen, este hét után.
Adatok híján is borítékolhatjuk, hogy a Magyar Televízió legújabb show-műsora az első adástól kezdve nézettségilista-éllovassá vált. Igaz, a siker nem a Szabadság térieken múlott, ők csak teljesítették a Szerencsejáték Rt. megrendelését, aminek a lényege az volt, hogy az ötöslottó-sorsolás ezentúl szombaton legyen, este hét után.

Persze az adott időpont radikális nézőszámnöveléséhez elég lett volna annyit tenni, hogy valami gusztustalan drapéria elé állítanak egy bemondónőt, egy közjegyzőt és egy számozott golyókkal töltött gömböt, aztán sorsoltak volna, a végén meg bemondják a nyertes számokat növekvő sorrendben.

Természetesen szó sem lehetett erről, hiszen a heti aktuális öt - a többség számára - rohadt szám kihúzását már eddig is igyekeztek valahogy dramatizálni. A legismertebb show-elem

Kabos László

bohóckodása volt, aki gigantikus szelvényt ábrázoló sárga zakóban és négylevelű lóherével díszített piros kalapban próbálkozott Lottó Ottó álnéven, de azért azok a műsorok is emlékezetesek maradnak, amikor Király Zoltán különféle vidéki kisvárosokban szólított le embereket azzal, hogy "Nincs önnél véletlenül e heti lottószelvény?". Most azonban komolyabbra fordult a dolog, hiszen félelmetesen sok pénzt lehet nyerni. Soha nem ért ennyit egy öttalálatos szelvény, így aztán a sorsolás akár történelmi pillanatként is felfogható: lesz egy magyar, aki a műsort követően leakaszt körülbelül hétszázmillió forintot vagy még többet teljesen legálisan. Manapság szinte mindenki (még az is, aki nem vesz lottót) arról álmodozik, hogy ő lesz a szerencsés. Hosszú hetek óta dőzsöl az egész ország, kicsik és nagyok szórják a milliókat, adnak belőle még a szomszédnak is, megveszik kilóra a főnököt. Igaz, csak gondolatban, de szombat este akár valóra is válhatnak az álmok. A sorsolás idején emelkedik a pulzus, aktivizálódik a csodavárás, a tévések pedig úgy gondolták, egy ilyen szertartást mégsem lehet csak úgy lekenni, hetedhét országra szóló mulatság kell, csillogó-villogó huszonöt perc, nagy nevekkel. Megszületett a Lottóshow, ezentúl erre izgulhatunk.

Lelkes közönségről úgy gondoskodtak, hogy csak negyvenöt szerencsés kerülhet a stúdióba, akik öthetes lottót vásároltak, és akiket jól kisorsoltak. Vihetnek magukkal egy-egy vendéget, és mindezért még húszezer forintot is zsebre vághatnak, sőt ha a székük száma megegyezik a kihúzott számok valamelyikével, akkor a gázsijuk százezer forinttal megnő.

Az első adásban maga

Vitray Tamás

vállalkozott a parádé celebrálására, fő attrakcióként pedig az Állami Népi Együttes táncospárját szervezték be. Az ifjak keményen nyomták a folklórt, a színpad fölötti futófény-táblán fluoreszkáló zölden villogott a Lottóshow felirat, a számok húzására azonban még a mutatványt követően sem került sor, Vitray ugyanis egy pajkos Vitray-félmosoly kíséretében közölte, hogy a sorsolás előtt nézzük meg, mit mondanak a csillagok. A jövendőmondás abból állt, hogy felvételről bejátszották Csongrádi Katát, aki jósnőnek öltözve motyogott valamit egy kristálygömb előtt. Aztán végre sorsoltak, a táncospár rátette kezét egy világító gömbre, erre aztán beindult a kilencven számozott golyót tartalmazó gépezet, és hamarosan kiderült a titok, az öt nyertes szám. Káromkodhattak a vesztesek, tombolhattak a győzők, a százezer forintos székeken ülő mázlisták pedig felmehettek a színpadra integetni.

A múlt héten

Palik László

és a Hip-Hop-Boyz csinálta meg ugyanezt, voltak kis színesek (mit csinálna a nyereménnyel Kerényi Imre, Kovács Kokó és még mások), és még több pénzről volt szó. Aztán másnap kiderült, megint nem volt ötös, úgyhogy szombaton még az eddigieknél is nagyobb lesz a műsor nézettsége. A műsor készítői pedig veregethetik egymás vállát azzal, hogy "látod, tudunk mi, ha akarunk". Talán meg is esküdnének rá, szegények.

- legát -

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.