Amióta azt olvastam benne, hogy az Aszfaltozó szív csodákra képes, minden pénteken izgatottan lapozom föl a Budapesti Focit (nem ám az ÉS-t). Normális újságot (olyan nincs) az ember (ha normális) hátulról kezd olvasni, de hogy fogjon hozzá egy sportlaphoz? Az elejitől. S mindjárt meg is bánja, mert NB I-es csapatokról olvashatna, ha nem lapozna sürgősen tovább (az ún. élvonalat meg kéne hagyni a népsportnak, sporttársak!). Engemet jobban érdekel, mit játszott a Tesi (kikapott) vagy a Tungi (kikapott) vagy a BEAC (végre nyert). A Budapest-bajnokság I. osztálya a legtöbb, ami (le)adható. A lebilincselő tudósításokból megtudom, már csak keménykedés folyt a pályán, a játékvezető megint nem volt a helyzet magaslatán. A meccs végén volt, aki egyik lábán cipő nélkül ment le... de volt, akinek nemes egyszerűséggel leszakadt a lábáról a futballcipő. Szív, szakadj meg! Később megtudom, mindig van remény, még segíthet a locsolás, sokat javulhat a pálya talaja. A méreteken viszont nem lehet változtatni. Sem széltében, sem hosszában. A pálya ugyanis elég keskeny. Emellett még rövid is. Játszótársaim, ez adatott nékünk, a hátsó földes, por van és sár, sárrá leszünk, ez van, akarsz-e játszani, siess, mert nem elég, hogy keskeny, még rövid is. Ki az isten felel ezért?! Olvasom tovább blasz egyes bibliámat: Aki építette a pályát, annak az alkalmazásában lévő kertész nem engedett rá a pályára, mondván, hogy nem él a fű. Az igazság viszont az, hogy elfelejtette locsolni. Ennyi. Miért nő a fű... Sorra szűnnek meg a külvárosi pályák, privatizálják a grundot, nemecsek. NEMECSEK. Kis pálya, nagybetűs. A fű élt, él, élni fog. Imre bácsi, az öregfiúk edzője taktikai utasítása az utolsó percben, amikor már rég elment a meccs: A remény és a centerhalf hal meg utoljára!
A blasz egy után blasz kettő, ahogy haladunk az alacsonyabb osztályok felé, az újság színvonala (s a hangulatom) emelkedik, főcím csigáz: Botrány-szagú (így, az egybeírás-különírás nem erőssége a lapnak) forduló a hőségben, elképzelem a botrányoktól párolgó futballréteket, a botránybüdös dresszeket, pfuj, bíró. Ám ennek fele se komoly, a vendégek létszáma 7 fő alá csökkent, így az összecsapás a 80. percben félbeszakadt! Egy másik botránybűzben köpködések, rugdalások, szándékos labda elrúgások (így)... ha egy csapat ilyen - és ehhez hasonlókat - produkál a pályán, úgy felesleges labdarúgásunk felemelkedését várnunk. Úgy van, úgy van, zúg a tömeg (100 néző, a büféssel együtt). Egy másik mérkőzés a 80. percben félbeszakadt (úgy látszik, csak a 80. percig bírják, csak nyolcvanperces csapatom van, mondta Csank szövetségi kapitány, biztos nem a Pesszentimrére gondolt), miután a kiállított Raffael mellbe vágta a játékvezetőt! Mellbevágó. Blasz kettő. Ez semmi, a Budapest IV. osztályú mérkőzésen 60-65 éves sporttársak működnek közre. Ezektől a sporttársaktól hogyan követeljük meg az akció közelséget (így)? Sehogy. Hozzunk kempingágyat, állítsuk föl a kezdőkörben, a sporttárs majd szunyókál kicsinyég, addig játsszuk le a meccset. Óvatosan ébresszük föl, nyomjuk kezébe a bírói díjat. Legott életerőre kap, s rohan a büfébe. (Kis foci, nagyfröccs.)
Az izgalom és az újság a végén hág tetőfokára, teremfoci-bajnokság, kispályás bajnokságok, alsóházi eredmények, öregfiúk, női labdarúgás (miért a nők az utolsók, Femina, feministák, figyelem!). Legszebbek (a nők után) a csapatnevek (kell sok csapat): Domboldali Lebukás, Emberek FT, Iszomláz, Reál Margit, Hanyatlás, Tragédia, Elverton, 19-es Villamos, A Tavasz 17 Pillanata, Rohadó Értelmiség, Erektus. A Libidó kizárva! Edző kesereg: Gyurina hülyét csinált belőlünk, a futball hülyét csinál belőlünk. Meglepve olvasom, az Olasz Ligában a Juventus, az Angol Ligában a Liverpool a tök-utolsó. Napoli-AC Milan 1:1, gólszerző Székely, illetve Késedi. Aztán még egy protokollcikk (Ligaértekezlet a Curia utcában), a csattanó: "Valami bűzlik Dániában, és a Curiában!" Az utolsó oldali riport figyelemre méltó címe: Egy (élet)út az NB I-ből egészen a Kandóig, jövő pénteken a Kandónál kezdem, az NB I-et kihagyom, jólesik egy kis foci.
Addig is előveszem a Budapesti Foci régebbi számát, újra és újra elolvasom Molnár Csabának, az FC Leante (amely csapat szegény nem bír soha 11 emberrel kiállni) edzőjének nyilatkozatát: A thaiföldi golfidény, a népművészeti szemináriumok időbeosztása, a Pannon GSM amerikai szabadságprogramja, valamint egy szürke pályatartozék már az elmúlt héten lejátszatta velünk ezt a meccset.
Gyönyörű. Megfejtéseket a kiadóba.
A meccs bár lejátszva, játsszunk tovább, játszódjunk, sporttársak!Sajó László (Holló utcai kispálya)
Budapesti Foci. Sporthetilap. Az MLSZ és a BLSZ szaklapja. V. évfolyam 11. szám. 1997. május 16. 24 oldal, 48 Ft
