A nép ópiuma: Ungarische ante Europe (Jó estét, Európa!)

  • 2004. április 22.

Zene

Mindenkinek lehet rossz napja. Emberünk kómás állapotban tölti a hétvégét, esik az eső, a család épp nincs otthon. Minden arra predesztinálja, hogy végre munkához lásson, bepótolja a bepótolhatatlant. Vagy hogy még egyszer elolvassa a József és testvéreit. De nem, emberünk átlát a saját maga által kifeszített szitán, és elhatározza, hogy inkább kialussza magát. Előbb azonban bekapcsolja a készüléket. Aludni, mint tudjuk, leginkább tévézés közben lehet.

Mindenkinek lehet rossz napja. Emberünk kómás állapotban tölti a hétvégét, esik az eső, a család épp nincs otthon. Minden arra predesztinálja, hogy végre munkához lásson, bepótolja a bepótolhatatlant. Vagy hogy még egyszer elolvassa a József és testvéreit. De nem, emberünk átlát a saját maga által kifeszített szitán, és elhatározza, hogy inkább kialussza magát. Előbb azonban bekapcsolja a készüléket. Aludni, mint tudjuk, leginkább tévézés közben lehet.

Az álom édes és hosszú. Emberünk frissen ébred, tele életkedvvel. Ismét munkához kíván látni, de elköveti azt a végzetes hibát, hogy nem kapcsolja ki az immáron feleslegessé vált televíziókészüléket. S ekkor az M 1-en egy különleges eseménysor veszi kezdetét, a Jó estét, Európa! című műsor.

Emberünk eleinte önbecsapó mechanizmusokkal kívánja elfeledtetni tennivalóit. Hát igen, ezt is megértük, gondolja emberünk, nemhiába ontotta vérét e büszke nép, mintegy ezer évig, mégiscsak belépünk Európába. Be, bizony. Emberünk büszkén kihúzza magát a fotelban. Itt volnánk, drága Európa, ölelj a kebledre!

Ez az egyedi audiovizuális vállalkozás igen erősen emlékeztet egy nem egyedi, mondhatni igen gyakori, emberünk szerint akár túlzottan is rendszeres műsorfolyamra, a NévSHOWrra, mely már címében is megelőlegezi a hazai és az egyetemes kultúra szerencsés szimbiózisát. Hiába no, a fejlődést nem lehet megállítani. Az est, obligát módon, Varga Miklós A véééén Euróóópa című örökbecsűjével indul, nincs mit szégyellni e dalon, ő már akkor is megénekelte, az átkosbanÉ Az első örömkönnyek legördülnek, következik a műsorvezető, aki a NévSHOWrban kéthetente bizonyítja rátermettségét, s aki bejelenti, hogy hamarosan egy

nagyon nagy sztár

érkezik a színpadra. De ehhez még egy kicsinykét várni kell. Kovács László emelkedik szólásra. Igen, jól tetszettek olvasni, a magyar külügyminiszter is feltűnik a színpadon, rövid beszédet mond az Európai Unióhoz történő csatlakozás rögös útjáról, a hangvétel visszafogott, mindenkit megdicsér, végső soron mindenki beleadott apait, anyait, kormány és ellenzék. A beszéd végén diszkrét elismerés kíséretében távozik, semmi visszataps vagy legalább egy kis ráadás a jogharmonizációról.

Az ismert és elismert, a NévSHOWrban oly felejthetetlen jelenlétével kitűnő műsorvezető ekkor izgatottan a mikrofonhoz lép, és ünnepélyes arccal bejelenti, hogy hamarosan nagyon nagy sztár érkezik a műsorba, de olyan nagy ám, hogy az nem is lehet igaz. Izgatott sikolyok töltik be a termet, a lelkes közönség lelkes, a lélegzet visszafojtva, a műsorvezető félig transzban. Kiderül ugyanis, hogy a SZTÁR

helikopteren érkezik,

igen, nem villamoson vagy motorcsónakon, hanem egy igazi helikopteren, amit a rendező - nyilván élő felvételen - meg is mutat. A gyengébbek kedvéért a képen egy helikoptert látunk, amely éppen elhalad a nagy magyar éjszakában. Emberünk ekkor eljátszik azzal a gondolattal, hogy a későbbiekben nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel él, amennyiben továbbra is hülyének nézik, de a gondolat megvalósítására nincs idő, a műsorvezető elragadtatása és öneksztázisa tovább fokozódik, kifejti ugyanis, hogy ő már tényleg nagyon sok és jeles sztárt konferált fel életében, de ilyet, mint ami most következik, még soha.

Emberünk gondolkodóba esik. Tényleg, ki lehet az a hatalmas nagy sztár, aki megtisztel minket, sokat sanyargatott piciny népet, az európai ünnep előestéjén. A Britni Szpírsznem lehet, mert neki külön estje lesz, a Toni Körtisz már visszautazott az Usába, esetleg Isaura és a Vad Angyal, így együtt, de emberünk is tudja, hogy mindez bohóságÉ Valami komolyra kellene gondolnia, valami hatalmas megajelenségre. De emberünknek, mint oly gyakran élete során, most sem ugrik be semmi.

Műsorvezető, belátva, hogy emberünknek semmi, de semmi fantáziája, megszánja a nyomorultat, és bejelenti, hogy az est különleges sztárvendége Tóth Veronika, a Megasztár győztese. Önkívületi ováció a teremben, szem nem marad szárazon, amit műsorvezető még megfejel azzal a gondolattal, hogy Veronika jelenléte a nemzeti összefogást szimbolizálja, a nagy ügy érdekében még a kereskedelmi is összefog a közszolgálativalÉ Emberünk ekkor megvalósítja a nyomdafestéket nem tűrő becsületsértés tényálladékát.

Az est hátralevő részében további magyar sztárok olyan külföldi dalokat és slágereket énekelnek, melyeket a nyugatinak mondott külföldi sztárok tűztek műsorukra akkor, amikor a tej is 3 Ft 60 fillér volt. A színvonal nem lehet kérdéses, hiszen a jelenlegi magyar első vonal szórakoztatja a nagyérdeműt, Koós Jánostól Korda Györgyig. Emberünkben felötlik a kérdés, hogy a csatlakozós tévés bulin miért nem klasszikus magyar slágereket énekelnek a magyar sztárok, és miért a rég levedlett nyugatit, de emberünk tényleg menthetetlenül hülye. Mert tegyük fel, magyarázzuk emberünknek, hogy ilyen televíziós bulikra szükség van (emberünk hevesen tiltakozik), s ebben az esetben nekünk, magyaroknak kutya kötelességünk megmutatni minden szépet és jót, amit tudunk. Pl. azt, hogy mi is képesek vagyunk európai színvonalon szórakozni és szórakoztatni. Ez is a mi tehetségünk, és nem is kevés.

Pálos György

Ezeregyszáz évenként az M 1-en, szombat este nyolckor

Figyelmébe ajánljuk