Élete utolsó koncertjén Schubert 8. (Befejezetlen) szimfóniáját vezényelte (a Bruckneré mellett), és alig néhány hónappal a halála előtt a budapesti közönségtől is éppen egy Schubert-ráadással búcsúzott el: az idős Claudio Abbado számára tehát különleges jelentőséggel bírt a 190 éve elhunyt „Gombácska” zenéje. De persze így volt ezzel már a fiatalabb, sőt a fiatal Abbado is, s erről a tényről legújabban az a koncertfelvétel győzhet meg mindenkit, amely a nagy olasz karmesterrel kialakított munkakapcsolatra méltán büszke Bécsi Filharmonikusok archívumából került ki a lemezpiacra. Az 1971. május 31-i koncerten az 5. és a 8. szimfónia hangzott fel Schuberttől, s a 37 esztendős Abbado már akkor is jól hallhatóan a magáénak érezte a Befejezetlen szimfónia melankolikus rejtelmességét és árnyékos felületeit. A ragadványnév nélküli 5.-ből ellenben csak úgy dől az áldott napfény és az ifjúság energiája, a Bécsi Filharmonikusok pedig legsajátabb terepükön működve olyan táncos léptű, játszi könnyedséggel töltik ki a karmester biztos érzékkel megválasztott, valósággal lélegző tempóit, hogy az legalábbis felér Abbadónak az Európai Kamarazenekarral később rögzített remek felvételéig. Mindössze egyetlen ponton támadhat hiányérzetünk, ám ott aztán annál élénkebben! Ezen az 1971-es koncerten ugyanis a két Schubert-szimfónia között Bartók 2. zongoraversenye is ott szerepelt a programon, méghozzá Maurizio Pollini szólójával. Őszintén reméljük, hogy előbb-utóbb ezt a versenyműfelvételt is leporolják majd a gondos bécsi archiváriusok.
Deutsche Grammophon, 2018
