Lemez

Abbado Rediscovered

Zene

Éle­te utolsó koncertjén Schubert 8. (Befejezetlen) szimfóniáját vezényelte (a Bruckneré mellett), és alig néhány hónappal a halála előtt a budapesti közönségtől is éppen egy Schubert-ráadással búcsúzott el: az idős Claudio Abbado számára tehát különleges jelentőséggel bírt a 190 éve elhunyt „Gombácska” zenéje. De persze így volt ezzel már a fiatalabb, sőt a fiatal Abbado is, s erről a tényről legújabban az a koncertfelvétel győzhet meg mindenkit, amely a nagy olasz karmesterrel kialakított munkakapcsolatra méltán büszke Bécsi Filharmonikusok archívumából került ki a lemezpiacra. Az 1971. május 31-i koncerten az 5. és a 8. szimfónia hangzott fel Schuberttől, s a 37 esztendős Abbado már akkor is jól hallhatóan a magáénak érezte a Befejezetlen szimfónia melankolikus rejtelmességét és árnyékos felületeit. A ragadványnév nélküli 5.-ből ellenben csak úgy dől az áldott napfény és az ifjúság energiája, a Bécsi Filharmonikusok pedig legsajátabb terepükön működve olyan táncos léptű, játszi könnyedséggel töltik ki a karmester biztos érzékkel megválasztott, valósággal lélegző tempóit, hogy az legalábbis felér Abbadónak az Európai Kamarazenekarral később rögzített remek felvételéig. Mindössze egyetlen ponton támadhat hiányérzetünk, ám ott aztán annál élénkebben! Ezen az 1971-es koncerten ugyanis a két Schubert-szimfónia között Bartók 2. zongoraversenye is ott szerepelt a programon, méghozzá Maurizio Pollini szólójával. Őszintén reméljük, hogy előbb-utóbb ezt a versenyműfelvételt is leporolják majd a gondos bécsi archiváriusok.

Deutsche Grammophon, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.