mi a kotta?

Achille-Claude beköszönt

  • mi a kotta
  • 2012. január 15.

Zene

A karácsonyt közvetlenül megelőző hét koncertprogramja idén némiképp az adventi naptár ablaknyitogató játékára emlékeztet majd, hiszen szinte minden napra jut valami meglepetésnek és ajándéknak egyaránt beillő esemény. Így mindjárt december 15-én nekilódul A zongora-koncertbérlet új sorozata, méghozzá egy kellően világraszóló vendégművésszel, Borisz Berezovszkijjal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A parádés zongorista, aki amúgy a pár napja szintén épp Pesten vendégelt Vadim Repin állandó kamarapartnere, repertoárjának nemrégiben lemezre rögzített darabjaiból szemezget majd, mint amilyen Brahms önarckép jellegű Paganini-variációsorozata, vagy a Liszt zongoraművészetének valószerűtlenül virtuóz és igényes szakaszából összeválogatott bicentenáriumi csokréta. Másnap és harmadnap azután már egy újabb nevezetes vendég és egy immár jövőre megünnepelendő évfordulós zeneszerző ígérkezik: a nyolcvanhoz közelítő, ám máig roppant aktív spanyol dirigens, Rafael Frühbeck de Burgos és az 1862-es születésű Claude Debussy (Opera, december 16. és 17., fél nyolc). A Filharmóniai Társaság koncertjein A tenger hangzik majd fel, a "három szimfonikus vázlat", amely Debussy "számtalan emlékéből", elsősorban persze gyermekkorának tengerélményéből vette eredetét, míg nyomában a másik nagy francia, Ravel jövőre ősbemutatójának centenáriumához érkező szvitje, a Daphnis és Chloé következik. A koncert első részét pedig Csajkovszkij Hegedűversenye fogja kitölteni, Baráti Kristóf szólójával. A program Csajkovszkij-Debussy-tengelye akár arra is alkalmat kínálhat majd, hogy magunk elé idézzük Nagyezsda von Meck asszony alakját, akinek ugyebár mindkét komponista életében jutott mecénási, illetve munkáltatói szerep.

December 18-án vasárnap újabb nemzetközi alakulat és külhoni vendég érkezik: a Bázeli Kamarazenekar és a bariton Matthias Goerne (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A Párizsból érkező és tőlünk éppenséggel Bázel felé távozó művész Bachot énekel majd, valamint egy kantátát Johann Christoph Graupnertől, akinek személyében nem csupán Bach egyik legnevesebb kor- és kartársát tisztelhetjük, de a lipcsei Tamás-templom kántorságára úgyszintén kiszemelt muzsikust is. Ám most nem időzhetünk Darmstadt zeneéletének kulcsfigurájánál, mivel a karácsony előtti utolsó hétvége valósággal zúdítja ránk az ünnepváró koncerteket: az MR Szimfonikusok Corelli és Vaughan Williams idevágó műveivel (Olasz Intézet, december 17., fél nyolc), a Lutheránia és a Budapesti Vonósok Bach Karácsonyi oratóriumával (Deák téri templom, december 18., hat óra) készül, s még legalább öt további esemény előlegezi majd szombat-vasárnap az ünnepet. Mely ünnepnek jószerint elmaradhatatlan mozzanata a Diótörő is, amit most nemcsak az Operában, de komoly pechhel 3D-s filmvetítésen, szerencsés esetben pedig a Fesztiválszínházban is láthatunk-hallhatunk majd. Ez utóbbi helyszínen a Nemzeti Filharmonikusok és a Kolibri Színház bábos koprodukciója települ pódiumra Kocsis Zoltán és Novák János megosztott fősége alatt, mindösszesen négy alkalommal (december 21., 23., 28., hat óra, december 28., tizenegy óra).

S mert a január elsejét másképp már nem is tudnánk elképzelni, hát az új év első estéjén ismét Fischer Ádám és Haydn Teremtése vár reánk - ezúttal a La Scintilla Zenekar és a Drezdai Kamarakórus közreműködésével, s mások mellett a vonzó Malin Harteliust éneklésre fogva (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Csak hogy ne kezdhessük kijózanodással a 2012-es esztendőt se!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.