mi a kotta?

Achille-Claude beköszönt

  • mi a kotta
  • 2012. január 15.

Zene

A karácsonyt közvetlenül megelőző hét koncertprogramja idén némiképp az adventi naptár ablaknyitogató játékára emlékeztet majd, hiszen szinte minden napra jut valami meglepetésnek és ajándéknak egyaránt beillő esemény. Így mindjárt december 15-én nekilódul A zongora-koncertbérlet új sorozata, méghozzá egy kellően világraszóló vendégművésszel, Borisz Berezovszkijjal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A parádés zongorista, aki amúgy a pár napja szintén épp Pesten vendégelt Vadim Repin állandó kamarapartnere, repertoárjának nemrégiben lemezre rögzített darabjaiból szemezget majd, mint amilyen Brahms önarckép jellegű Paganini-variációsorozata, vagy a Liszt zongoraművészetének valószerűtlenül virtuóz és igényes szakaszából összeválogatott bicentenáriumi csokréta. Másnap és harmadnap azután már egy újabb nevezetes vendég és egy immár jövőre megünnepelendő évfordulós zeneszerző ígérkezik: a nyolcvanhoz közelítő, ám máig roppant aktív spanyol dirigens, Rafael Frühbeck de Burgos és az 1862-es születésű Claude Debussy (Opera, december 16. és 17., fél nyolc). A Filharmóniai Társaság koncertjein A tenger hangzik majd fel, a "három szimfonikus vázlat", amely Debussy "számtalan emlékéből", elsősorban persze gyermekkorának tengerélményéből vette eredetét, míg nyomában a másik nagy francia, Ravel jövőre ősbemutatójának centenáriumához érkező szvitje, a Daphnis és Chloé következik. A koncert első részét pedig Csajkovszkij Hegedűversenye fogja kitölteni, Baráti Kristóf szólójával. A program Csajkovszkij-Debussy-tengelye akár arra is alkalmat kínálhat majd, hogy magunk elé idézzük Nagyezsda von Meck asszony alakját, akinek ugyebár mindkét komponista életében jutott mecénási, illetve munkáltatói szerep.

December 18-án vasárnap újabb nemzetközi alakulat és külhoni vendég érkezik: a Bázeli Kamarazenekar és a bariton Matthias Goerne (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A Párizsból érkező és tőlünk éppenséggel Bázel felé távozó művész Bachot énekel majd, valamint egy kantátát Johann Christoph Graupnertől, akinek személyében nem csupán Bach egyik legnevesebb kor- és kartársát tisztelhetjük, de a lipcsei Tamás-templom kántorságára úgyszintén kiszemelt muzsikust is. Ám most nem időzhetünk Darmstadt zeneéletének kulcsfigurájánál, mivel a karácsony előtti utolsó hétvége valósággal zúdítja ránk az ünnepváró koncerteket: az MR Szimfonikusok Corelli és Vaughan Williams idevágó műveivel (Olasz Intézet, december 17., fél nyolc), a Lutheránia és a Budapesti Vonósok Bach Karácsonyi oratóriumával (Deák téri templom, december 18., hat óra) készül, s még legalább öt további esemény előlegezi majd szombat-vasárnap az ünnepet. Mely ünnepnek jószerint elmaradhatatlan mozzanata a Diótörő is, amit most nemcsak az Operában, de komoly pechhel 3D-s filmvetítésen, szerencsés esetben pedig a Fesztiválszínházban is láthatunk-hallhatunk majd. Ez utóbbi helyszínen a Nemzeti Filharmonikusok és a Kolibri Színház bábos koprodukciója települ pódiumra Kocsis Zoltán és Novák János megosztott fősége alatt, mindösszesen négy alkalommal (december 21., 23., 28., hat óra, december 28., tizenegy óra).

S mert a január elsejét másképp már nem is tudnánk elképzelni, hát az új év első estéjén ismét Fischer Ádám és Haydn Teremtése vár reánk - ezúttal a La Scintilla Zenekar és a Drezdai Kamarakórus közreműködésével, s mások mellett a vonzó Malin Harteliust éneklésre fogva (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Csak hogy ne kezdhessük kijózanodással a 2012-es esztendőt se!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."