mi a kotta?

Achille-Claude beköszönt

  • mi a kotta
  • 2012. január 15.

Zene

A karácsonyt közvetlenül megelőző hét koncertprogramja idén némiképp az adventi naptár ablaknyitogató játékára emlékeztet majd, hiszen szinte minden napra jut valami meglepetésnek és ajándéknak egyaránt beillő esemény. Így mindjárt december 15-én nekilódul A zongora-koncertbérlet új sorozata, méghozzá egy kellően világraszóló vendégművésszel, Borisz Berezovszkijjal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A parádés zongorista, aki amúgy a pár napja szintén épp Pesten vendégelt Vadim Repin állandó kamarapartnere, repertoárjának nemrégiben lemezre rögzített darabjaiból szemezget majd, mint amilyen Brahms önarckép jellegű Paganini-variációsorozata, vagy a Liszt zongoraművészetének valószerűtlenül virtuóz és igényes szakaszából összeválogatott bicentenáriumi csokréta. Másnap és harmadnap azután már egy újabb nevezetes vendég és egy immár jövőre megünnepelendő évfordulós zeneszerző ígérkezik: a nyolcvanhoz közelítő, ám máig roppant aktív spanyol dirigens, Rafael Frühbeck de Burgos és az 1862-es születésű Claude Debussy (Opera, december 16. és 17., fél nyolc). A Filharmóniai Társaság koncertjein A tenger hangzik majd fel, a "három szimfonikus vázlat", amely Debussy "számtalan emlékéből", elsősorban persze gyermekkorának tengerélményéből vette eredetét, míg nyomában a másik nagy francia, Ravel jövőre ősbemutatójának centenáriumához érkező szvitje, a Daphnis és Chloé következik. A koncert első részét pedig Csajkovszkij Hegedűversenye fogja kitölteni, Baráti Kristóf szólójával. A program Csajkovszkij-Debussy-tengelye akár arra is alkalmat kínálhat majd, hogy magunk elé idézzük Nagyezsda von Meck asszony alakját, akinek ugyebár mindkét komponista életében jutott mecénási, illetve munkáltatói szerep.

December 18-án vasárnap újabb nemzetközi alakulat és külhoni vendég érkezik: a Bázeli Kamarazenekar és a bariton Matthias Goerne (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A Párizsból érkező és tőlünk éppenséggel Bázel felé távozó művész Bachot énekel majd, valamint egy kantátát Johann Christoph Graupnertől, akinek személyében nem csupán Bach egyik legnevesebb kor- és kartársát tisztelhetjük, de a lipcsei Tamás-templom kántorságára úgyszintén kiszemelt muzsikust is. Ám most nem időzhetünk Darmstadt zeneéletének kulcsfigurájánál, mivel a karácsony előtti utolsó hétvége valósággal zúdítja ránk az ünnepváró koncerteket: az MR Szimfonikusok Corelli és Vaughan Williams idevágó műveivel (Olasz Intézet, december 17., fél nyolc), a Lutheránia és a Budapesti Vonósok Bach Karácsonyi oratóriumával (Deák téri templom, december 18., hat óra) készül, s még legalább öt további esemény előlegezi majd szombat-vasárnap az ünnepet. Mely ünnepnek jószerint elmaradhatatlan mozzanata a Diótörő is, amit most nemcsak az Operában, de komoly pechhel 3D-s filmvetítésen, szerencsés esetben pedig a Fesztiválszínházban is láthatunk-hallhatunk majd. Ez utóbbi helyszínen a Nemzeti Filharmonikusok és a Kolibri Színház bábos koprodukciója települ pódiumra Kocsis Zoltán és Novák János megosztott fősége alatt, mindösszesen négy alkalommal (december 21., 23., 28., hat óra, december 28., tizenegy óra).

S mert a január elsejét másképp már nem is tudnánk elképzelni, hát az új év első estéjén ismét Fischer Ádám és Haydn Teremtése vár reánk - ezúttal a La Scintilla Zenekar és a Drezdai Kamarakórus közreműködésével, s mások mellett a vonzó Malin Harteliust éneklésre fogva (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Csak hogy ne kezdhessük kijózanodással a 2012-es esztendőt se!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.