mi a kotta?

Achille-Claude beköszönt

  • mi a kotta
  • 2012. január 15.

Zene

A karácsonyt közvetlenül megelőző hét koncertprogramja idén némiképp az adventi naptár ablaknyitogató játékára emlékeztet majd, hiszen szinte minden napra jut valami meglepetésnek és ajándéknak egyaránt beillő esemény. Így mindjárt december 15-én nekilódul A zongora-koncertbérlet új sorozata, méghozzá egy kellően világraszóló vendégművésszel, Borisz Berezovszkijjal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A parádés zongorista, aki amúgy a pár napja szintén épp Pesten vendégelt Vadim Repin állandó kamarapartnere, repertoárjának nemrégiben lemezre rögzített darabjaiból szemezget majd, mint amilyen Brahms önarckép jellegű Paganini-variációsorozata, vagy a Liszt zongoraművészetének valószerűtlenül virtuóz és igényes szakaszából összeválogatott bicentenáriumi csokréta. Másnap és harmadnap azután már egy újabb nevezetes vendég és egy immár jövőre megünnepelendő évfordulós zeneszerző ígérkezik: a nyolcvanhoz közelítő, ám máig roppant aktív spanyol dirigens, Rafael Frühbeck de Burgos és az 1862-es születésű Claude Debussy (Opera, december 16. és 17., fél nyolc). A Filharmóniai Társaság koncertjein A tenger hangzik majd fel, a "három szimfonikus vázlat", amely Debussy "számtalan emlékéből", elsősorban persze gyermekkorának tengerélményéből vette eredetét, míg nyomában a másik nagy francia, Ravel jövőre ősbemutatójának centenáriumához érkező szvitje, a Daphnis és Chloé következik. A koncert első részét pedig Csajkovszkij Hegedűversenye fogja kitölteni, Baráti Kristóf szólójával. A program Csajkovszkij-Debussy-tengelye akár arra is alkalmat kínálhat majd, hogy magunk elé idézzük Nagyezsda von Meck asszony alakját, akinek ugyebár mindkét komponista életében jutott mecénási, illetve munkáltatói szerep.

December 18-án vasárnap újabb nemzetközi alakulat és külhoni vendég érkezik: a Bázeli Kamarazenekar és a bariton Matthias Goerne (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc). A Párizsból érkező és tőlünk éppenséggel Bázel felé távozó művész Bachot énekel majd, valamint egy kantátát Johann Christoph Graupnertől, akinek személyében nem csupán Bach egyik legnevesebb kor- és kartársát tisztelhetjük, de a lipcsei Tamás-templom kántorságára úgyszintén kiszemelt muzsikust is. Ám most nem időzhetünk Darmstadt zeneéletének kulcsfigurájánál, mivel a karácsony előtti utolsó hétvége valósággal zúdítja ránk az ünnepváró koncerteket: az MR Szimfonikusok Corelli és Vaughan Williams idevágó műveivel (Olasz Intézet, december 17., fél nyolc), a Lutheránia és a Budapesti Vonósok Bach Karácsonyi oratóriumával (Deák téri templom, december 18., hat óra) készül, s még legalább öt további esemény előlegezi majd szombat-vasárnap az ünnepet. Mely ünnepnek jószerint elmaradhatatlan mozzanata a Diótörő is, amit most nemcsak az Operában, de komoly pechhel 3D-s filmvetítésen, szerencsés esetben pedig a Fesztiválszínházban is láthatunk-hallhatunk majd. Ez utóbbi helyszínen a Nemzeti Filharmonikusok és a Kolibri Színház bábos koprodukciója települ pódiumra Kocsis Zoltán és Novák János megosztott fősége alatt, mindösszesen négy alkalommal (december 21., 23., 28., hat óra, december 28., tizenegy óra).

S mert a január elsejét másképp már nem is tudnánk elképzelni, hát az új év első estéjén ismét Fischer Ádám és Haydn Teremtése vár reánk - ezúttal a La Scintilla Zenekar és a Drezdai Kamarakórus közreműködésével, s mások mellett a vonzó Malin Harteliust éneklésre fogva (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra). Csak hogy ne kezdhessük kijózanodással a 2012-es esztendőt se!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.