mi a kotta?

Agent spirituel

  • mi a kotta
  • 2020. szeptember 27.

Zene

„de, amit most mindjárt az elején hangsúlyozni szeretnék, hogy az ő, mármint Bormester Mihály részéről (life and opinions of Michael Winemaster), semmiféle bizalomról szó sem volt. Lehet, sőt valószínű, hogy valamilyen generálgyónást csinált, az ok most nem érdekel, és talán egyáltalában nem is érdekes és, mint agent spirituel, mondjuk, éppen én voltam ott, éppen én, ami nem volt véletlen, de akár az részéről, akár az én részemről nem is volt szándékos, hanem véletlen is, végzetesen értelmes is, amint ez már lenni szokott, volt benne olyan furcsa, egészen furcsa logika, majdnem illogikus logika, nem mondom, hogy magasabb, hanem olyan másféle, olyan, de ezt most hagyjuk, talán később majd lesz rá alkalom, beszélni fogok róla, bár maga a dolog mellett elég érdektelen. Mondom, eleinte fejemet ezen elég sokat törtem, és néha már-már hajlottam olyan felfogásra, hogy én az egészben szükségképpen olyan agent spirituel-féle ember vagyok, persze ez alkalommal meg kell vallanom, hogy ezt a kifejezést én csináltam, nem tudom, helyes vagy helytelen, szóval olyan ember, aki sokkal inkább ügyvivő, mint bármi más, és ez részemről talán a helyes, sőt a korrekt magatartás volt, a dologba nem szólok bele, ha az eseményre kénytelen vagyok is kritikai megjegyzést tenni, nagyobbára egész erőmet a dolgok szenvedélyesen egzakt megfogalmazására fordítom.”

Ily kacskaringósan és mégis in medias res indul Hamvas Béla fő- és kulcsműve, grandiózus beavató regénye, a Karnevál, amely oly sokak számára kedves és fontos olvasmány. Töredelmesen megvallva, számunkra nem annyira, de ettől még kíváncsian hallgatjuk majd Rudolf Pétert, aki az idei Fesztivál Akadémia utolsó előtti estéjén e szövegkolosszus részleteit olvassa majd fel (Uránia Nemzeti Filmszínház, augusztus 29., nyolc óra). Méghozzá annál is nyitottabban fogunk odafülelni, mivel a fölolvasást körülölelő koncert műsorszámai igencsak kimozgatják majd a közönséget a hangverseny-látogatói rutinból. Itt ugyanis Kolonits Klára Schubert-dalokat készül elénekelni Borbély László által kísérve, Csalog Gábor és Kemenes András Kurtágot zongorázik majd, a koncert pedig Sosztakovics két hegedűre és egy zongorára szerzett Öt darabjával fog indulni: Kállai Ernő, Zalai Antal és lei Balázs előadásában.

Sosztakovics neve már át is vezeti ajánlónkat a vasárnap záruló Fesztivál Akadémiától a hétvége másik nagy sorozatához, a Budapest Quartet Weekendhez. A G. Horváth László által megálmodott minifesztivál ugyan­is idén az orosz komponista (képünkön Prokofjev és Hacsaturján által közrefogva) összes vonósnégyesét kínálja elibénk: péntektől vasárnapig összesen nyolc koncerten, a Nádor teremben. S mindeközben már az Óbudai Danubia Zenekar is felettébb sűrű (koncert)programot bonyolít le ezekben a napokban: igaz, ők a BMC-ben és éppenséggel az évfordulós Beethovenre összpontosítva a figyelmet. Föllépéseik közül a most aktuális, többlettartalommal feldúsult tematikus estjüket, a Fel-/meg-/ki-/szabadulás című hangversenyt emlegessük nyomatékkal: csupa idevágó Beethoven-nyitány, a házigazdaként is szerepet vállaló Hámori Máté vezényletével (BMC, augusztus 30., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.