Koncert

Galaxisok

Zene

Fél év kihagyás után lépett újra színpadra Szabó Benedek zenekara, amellyel a karantén során több fontos dolog is történt. Egyrészt lerövidítették a nevüket, meghajolva azelőtt, hogy az emberek nagy része eddig is így hivatkozott rájuk. Az alkotói munka terén sem unatkoztak: egymás után írták az új dalokat, így az a ritka helyzet állt elő, hogy bár legutóbbi albumuk, a Cím nélküli ötödik lemez csak januárban jelent meg, javában körvonalazódik a Történetek mások életéből című folytatás.

Ráadásul nem elégedtek meg a próbatermi csiszolással, 3 dalt ki is adtak. A szentendrei koncerten pedig még tovább mentek: nem kevesebb mint 8 teljesen új számot játszottak el, a program harmadát ezek tették ki. Persze lehet, hogy csak tesztelni akarták ezeket élesben is egy viszonylag „félreeső” helyszínen, ha azonban a következő turnét ezzel a repertoárral képzelik el, az elég rossz ötlet volna. Még úgy is több időt kellene hagyni az év elején megjelent anyag kifutására, ha a tavaszt és a nyarat végigkoncertezték volna az erre épülő műsorral. Így pedig, hogy alig pár bulira került sor a járvány kitöréséig, hiba lenne elhomályosítani az épphogy bejáratott számokat a még újabbakkal.

Arról nincs szó, hogy máris kikerültek volna a programból az ötödik lemez dalai, a 10-ből 7-et eljátszottak. A másodikról viszont konkrétan egyet se, és a többiről is egyenként csak 2-3-at. Így jó pár régebbi sláger (Boldoggá akarlak tenni, Philip Morris Blue, Felkelek, elmegyek boltba stb.) pörgött ki hamarabb a kelleténél, ami még úgy is komoly hiányérzetet okozott, hogy a közönség szemlátomást nyitottan fogadta az először hallott számokat is. Egyszeri élménynek érdekes volt ez a setlist, de remélem, hogy nem válik egyelőre tartóssá.

Barlang, Szentendre, augusztus 21.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.