Becsöngetünk és elfutunk, miközben makulátlan a zakónk. Ez jutott eszembe a Mindless Self Indulgence (MSI) nevű, New Yorkból érkezett világhírű disney-dark-punk zenekarról, amikor belecsaptak a húrokba a színpadon. Meg az is, hogy minden bizonnyal ilyen a mai punk életérzés. Pontosan koreografált, elektronikus alapú, de a hiphop és a reggae is belefér. A világnagy metropolis ellenkultúráját így egyengetik a jövő turnémenedzserei, akiknél otthon Malcolm McLaren képe függ a központi fűtés fölött. Egyébként meg jó, hogy a kissé híresebb és kevésbé punk My Chemical Romance-szel (Mychem) közös turnéjuk előtt benéztek a hajóra, és élőben is láthattam az együttest, mert pont olyanok voltak, mint videón. Lenyűgöző a profizmus, ahogy gombnyomásra lesznek idegesek a színpadon, miközben nem tudni, hogy most a Mechanikus narancs vagy az Én, Pán Péter című film kellős közepén vagyunk. Agresszívek a szövegeik, szidják a rendszert és Jimmy Page-t, feltűnő az öltözékük, de aranyosak, és minden pillanatban showmanek. Azt adják, amit várnak tőlük, és ez elsősorban az A38 közönségén volt lemérhető. Az underground klubnak megfelelő méretű, pontosan az alkalomhoz öltözött (talán csak denevérszárny nem volt) "tömeg" lelkesen énekelte a pofonrúgásszerű, maximum másfél perces számokat. Például a Shut Me Up című, legnépszerűbb opust. Nem akármilyen énekesük van, nevezetesen Jimmy Urine, aki tisztességesen eljátssza az elmegyógyintézetből szökött trogloditát, így akár Johnny Rottenre is emlékeztethetne, ha nem volna benne legalább annyi Al Jourgensen, Robert Smith vagy Tom és Jerry. A hangja, akárcsak a haja, szélsőséges, szexi és sokszínű. A számok között rendre one man show-t csinál, a hátán lévő felirattól a botmikrofonnal begyakorolt mazsorettmozdulatokig mindent bevet, és jók a dumái, kivéve az "I'm so hungry, I'm fuckin' starving" kezdetű, vendéglátós megélhetési poént. A dobos, bár cuki a copfja, nem tudja, mi fán terem a dob, a gitáros meg a basszerlány nagyjából rendben van, utóbbit Lynnek hívják, tornaszernek is tudja használni a hangszerét, és friss férje, a Mychem-énekes Gerard Way látványa is igazán jól kiegészítette a produkciót. (Pedig csak inkognitóban ült a hangosítópult mögött.)
Október 29., A38 hajó
