Akarjunk egy jó nagyot! (Laura Maná: Megváltó szex)

  • (kovácsy)
  • 2002. július 25.

Zene

Mi az, ami a cselekedetet minősíti, a szándék-e, avagy a következmény? Tekinthetnénk akár ezt is a film alapkérdésének, ha nem vezetnénk ily módon teljesen félre a hőn szeretett olvasót. Szó sincs ugyanis sápatag tépelődésről, netán lelki horrorshow-ról, mert Laura Ma–á filmje mindenekelőtt kedvesen vicces, könnyed, amolyan nyárias; ízléssel és némi, finoman adagolt iróniával. Az utóbbi főbb célpontjai a reflektálatlan önzés, ezen belül különösen is a szűkagyú és lappadt macsóság, a besavanyodott megszokások unalmába ragadt, kedvetlen üresség, valamint - mellékszálként - a formálkatolikus képmutatás.
Mi az, ami a cselekedetet minősíti, a szándék-e, avagy a következmény? Tekinthetnénk akár ezt is a film alapkérdésének, ha nem vezetnénk ily módon teljesen félre a hőn szeretett olvasót. Szó sincs ugyanis sápatag tépelődésről, netán lelki horrorshow-ról, mert Laura Ma–á filmje mindenekelőtt kedvesen vicces, könnyed, amolyan nyárias; ízléssel és némi, finoman adagolt iróniával. Az utóbbi főbb célpontjai a reflektálatlan önzés, ezen belül különösen is a szűkagyú és lappadt macsóság, a besavanyodott megszokások unalmába ragadt, kedvetlen üresség, valamint - mellékszálként - a formálkatolikus képmutatás.

Hogy beszéljünk is a film tartalmáról, meg ne is: egy haldokló spanyol falu férfi lakóinak kedvetlenségbe süppedt élete látványos virágzásnak indul egy nem várt, szexuális természetű, mondhatni: mennyei ajándék révén, ám a rosszul értelmezett férfiúi szolidaritás az adományt mintegy elherdálja. Ezt viszont a jobban értelmezett női szolidaritás (és semmiképpen se gondoljunk itt vulgárfeminista felhangokra!) nem tűrheti, így aztán a falu élete végül új, megszínesedett állapotában rögzül, és nyer új távlatokat a reményt sugalló záró képsorok ígérete szerint.

Az elmúlt két évben Magyarországon bemutatott új spanyol filmek (M. G. Pereira: Lábad között, G. Vera: Második bőr, B. Luna: Aranyhere stb., stb.) mind afféle kapcsolatfejlődés-történetek, hétköznapi érzelmi esetlenségekkel, lelki teszetoszasággal, nagy örömökkel és mély bánatokkal. Mindezt általában kellő feszültségi szinten tartott cselekményvezetés, lendületes vágás és valami mélyről jövő kozmopolita derű teszi jól fogyaszthatóvá, olyan élménnyé, ami a katarzis mélységét tekintve nem egy lelki lórúgás - lehetséges-e még igazi lelki lórúgás? -, de az az érzése biztosan nincs a nézőnek, hogy már megint valami aljas gazemberség lebutult, passzív tettestársaként feszengett végig százvalahány percet.

Hát ebbe a sorba áll be ez a film is, ezúttal nem a megszokott, enyhén túlhiszterizált neospanyol nagyvárosi sürgésben, hanem a totális lelassultság falusi végállapotában, ami egyszersmind alkalmat teremt egy kis fürdőzésre is a nagyikonyhája-ócskapiac-lomtalanítás vektor mentén elhelyezkedő régicucc-kultúra hispán változatában. Nehéz volna állítani, hogy a figurák ne volnának zsúfoltra karakterizálva, de a már említett irónia ezt jó ízléssel gyorsan vissza is puhítja. És nem vádolható a film túlzott ideológiai keménykedéssel sem, ami tárgyát, férfi és nő kapcsolatát illeti - különös tekintettel a kielégítő minőségű szexualitásra. A gonoszság szégyenkezésben nyeri el megérdemelt büntetését, és egyként a mennyekbe jut az ármánykodó, a házsártos, a szerencsétlenkedő, habár enyhén anarchista balfácán és az összes önző, magába szorult szerencsétlen, beleértve az önként vállalt elfojtásában senyvedő papot. Dugjunk jókat, legyünk elnézőek, ne a pokol felől vizsgáljuk a jó szándékot - biztat minket a film, és még röhöghetünk is a világ báján-baján.

(kovácsy)

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.