Pandit élete nem szokványos zenésztörténet. 1938-ban született Allahabadban. Apja tradicionális birkózó volt, aki fiát is birkózónak szánta, ezért az ifjú Harinak titokban kellett zeneleckékre járnia, miközben a nap java részét hatalmas súlyokat emelgetve töltötte. Először vokális zenét tanult, majd Pandit Bholanath vezetésével megismerkedett a banszurival. Később a legendás Annapurna Dévi tanítványa lett, de ehhez el kellett követnie az indiai zenetörténet egyik legheroikusabb aktusát. Annapurna Dévi ugyanis nem akarta elfogadni tanítványául, mondván, hogy az ujjaiba már belerögzült a sokévnyi hibás gyakorlás. Chaurasia ezért rövid gondolkodás után az amúgy jobb oldalon tartott fuvolát bal felől fogva megfordította saját ujjrendjét, vagyis gyakorlatilag újratanulta, hogyan bánjon a hangszerrel. (Ha valakinek kétségei lennének a dolog nehézségét illetően, fogyasszon el egy tányér levest úgy, hogy az ügyetlenebb kezében tartja a kanalat.)
Harmincéves korában már szólókoncertet adott a londoni Royal Albert Hallban, ahol Yehudi Menuhin méltatta meleg szavakkal. Indián kívül pedig több zenei kísérleti projektben vett részt. Játszott John McLaughlin nemrég nálunk járt Shakti nevű zenekarával és más dzsessz- és komolyzenei formációkkal is. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés után 2000-ben megkapta a Padmavibhusan címet, ami az indiai "Kossuth-díj" harmadik fokozatának felel meg. Mindez persze csak üres szó azoknak, akik még nem hallották játszani.
Hariprasad Chaurasia idén lesz 68 éves. Nem halhatatlan, de hallható.
