Egy szabad ember - Don Carlos - Kecskemét (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. április 20.

Zene

"Ember önnek / Csak használatra kell már, semmi másra, / S éppoly kevéssé élhet önmagáért, / Akár a szem, a fül. A koronáért / Van csak a világon.
Abban süllyed el / Tulajdon lénye és akaratának / Fennkölt joga. Növénnyé aljasult / A szellem." Ezt Posa márki, "az eljövendők polgára" mondja II. Fülöpnek, a hatalmába beleittasult és szemlátomást összeomlóban lévő vezérnek. Posa Carlosra, a romantikus ifjú hősre "tesz", és nemcsak a világról alkotott idealista eszményei okán, hanem mert igazán és szenvedélyesen szerelmes belé. Alföldi Róbert Kecskeméten rendezte meg Schiller Don Carlosát, amelyet a választások első fordulója utáni estén a Thália Színházban, a Vidéki Színházak Találkozóján láthatott a budapesti közönség; és láthatta azt is, ahogy a vezér, azaz a király körül a forgóra föllép, majd egy forduló után lelép az udvar.

A nagyszínpadon egyébként kamarajátéktér van: Kentaur rozsdásnak látszó, tologatható ketrecei, ha kell, szűk teret produkálnak. Ez a Schiller-dráma minden vonulatát összepréseli és fölhangosítja - a szerelmi és féltékenységi bonyodalom mégiscsak komplementer teátrális elem az apa-fiú konfliktust átható hatalmi meccs és birodalmi mámor mellett.

Mert II. Fülöp Alba herceget akarja Flandriába küldeni - a vérfürdő és kegyetlen megszállás részleteiről a történelemkönyvekből tájékozódhatunk -, a fiú, Carlos viszont maga szeretne menni, és nemcsak azért, mert emberségesebb ember lévén

szánja a megszálltakat;

nem is csak azért, mert szeretne végre leválni a szeretetlen papáról; hanem leginkább azért, mert olyan szerelmes a mostohaanyjába, Erzsébetbe, hogy - ha nem kerülhet hozzá mindenkinél közelebb, márpedig nem kerülhet, akkor - mindenkinél távolabb szeretne kerülni tőle.

Alföldi számos ötletet épített bele az előadásba; úgy működnek ezek, mint mély vízben a pillérek: csak rájuk kellene lépni. Ilyen a szabott ritmusban hallható mikroport, a piros, illetve fehér fényű elemlámpa, az egyetlen bútordarab, a tonettszék - és akad még jó néhány. Az már a koncepció része, hogy nemcsak a Főinkvizítor, hanem Posa márki is vak (igaz, a Főinkvizítor vaksága nemigen mutatkozik, hiszen csak áll az egyik ketrec tetején). Az is, hogy Erzsébet mindvégig - értsd: mindvégig - nyilvánvalóvá teszi, hogy viszontszereti a mostohafiát. Az is, hogy Carlos tehetetlen, ám forró barátsággal szereti a szerelmes Posát. Az is, hogy Fülöp király egy tiszta pillanatában rálát udvaroncai silányságára - és közvetve önnön tragikus vétségére is (egyáltalán: van tiszta pillanata!). És az is, hogy a személyiség belső szabadságát áhító Eboli saját súlyos drámája révén rádöbben rabságára - és szinte maga méri magára a halált, amikor Domingo atya késébe fut.

Don Carlos: a szabad ember - bármennyire kötik és szabályozzák az udvari regulák és saját szenvedélyei. Körötte pedig mindenki rab.

A színészi alakítások egyenként és olykor önmagukon belül is egyenetlenek. Két igazán erős szerepformálás van: Makranczi Zalán Carlosa és Balogh Erika Ebolija. Makranczi a mai színészi felhozatalban igazi ritkaság: romantikus hős, ráadásul nemcsak kívül, hanem belül is; ilyent írt a Schiller. Ugyanakkor igazán modern (ezt is Schiller írta): ilyen alakokkal teli van a város, nem eléggé, teszem hozzá. Makranczi jó a lángolásban, jó az összecsapásban, jó az állhatatosságban - és jó, amikor Fülöp és a Főinkvizítor alkudozása alatt csak rója a köreit fáradhatatlanul. Szabad ember, mondom.

Balogh Erika Ebolija - nyilván nem véletlenül - a vele való közös jelenetben izzik föl, aztán úgy marad. Szenvedélyes és szenvedélyvezérelt asszony, ez utóbbi az ő tragikus vétsége. Balogh Erika szinte demonstratívan mutatja meg a nő lelkiállapotának a változását, amikor Ebolija rádöbben, hogy Carlos nem őt szereti: szép ív ez, pontos lélektani rajzolat.

Kőszegi Ákos Fülöp királya igazi triplázás a darabban: hajdanán Carlost, később Posát játszotta a színész, mert adottságai kétségkívül hajlamosítják a romantikus szerepekre. Ebben az előadásban az Erzsébettel való nagyjelenetében - amikor az asszony mellesleg a megrendüléstől elvetéli gyermeküket - a legjobb, de a Carlosszal való összecsapásban is hiteles. Ha egyedül marad, akkor rátesz egy lapáttal a romantikus klisékre: monumentálist akar mutatni, de csak teátrális lesz.

És számos szereplőt alig érteni: rosszul beszélnek, rosszul intonálnak, rosszul gazdálkodnak hangjuk erejével. Ezen túl is kár Alba herceg jelentéktelenségéért, Domingo atya egysíkúságáért, az elején fölléptetett hercegnők eltüntetéséért. Posa márki szerepében Kedvek Richárd

belevész a vakságba;

Kéner Gabriella Erzsébet királynője pedig eléggé üres forma mindössze (bár a mániákus mosdási jelenet tartalmat is mutat).

A Schiller-dráma erényeit meggyőzően mutató rendezés a színészi deficit miatt kevésbé meggyőző előadást eredményezett. Illetve nem is a meggyőzésben volt hiány, hiszen a rendezés hangsúlyai és eszközei igazán mutatják magukat - maguktól mintegy. Carlos és Eboli "elvitte a tejfölt".

Thália Színház, április 10.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.