Alban Berg Lulu című operájának (1937) kulcskérdése, hogy van-e rá megfelelő címszereplő. A Wedekind-drámából a tizenkét fokú kompozíciós technika alkalmazásával készült bravúros és terjedelmes mű (a szerző meghalt, mielőtt a harmadik felvonást hangszerelni tudta volna, a munkát Friedrich Cerha fejezte be) drámai kifejezésben és virtuóz koloratúrákban jártas énekesnőt kíván, akiről elhisszük, hogy ártatlannak látszó, "növényi" létezésének végzetes szexepiljével férfiak tömeges végzetét okozza. Patricia Petibon világos színű, karcsú és könnyed szopránja a szólam technikai részét hibátlanul megoldja, elég jól néz ki, a színpadi jelenlétnek sincs híjával, és mivel személyiségében van valami eredendően művi mórikálás, ami minden szerepében megnyilvánul, Lulujában is az affektált naivitás dominál. Ez a karaktert csak részben fedi le. Az elején az ártatlanságot játssza, később a dámát (ez áll neki legjobban), a végén a kiüresedett nőt, de igazi drámai leépülés és katarzis nélkül. Szerepfelfogása nincs ellentétben Olivier Py nagy apparátust mozgató, meglehetősen "mache" rendezésével, amely a modern nagyváros apokalipszisét ötvözi cirkuszi, music hall és kabaréelemekkel, valamint a kivilágított neonfeliratok brechties tandrámaiságával. A barcelonai Gran Teatre Liceu és a genfi Grand Théâtre 2010-es közös produkciója valóban grandiózus, hatalmas apparátus végez látszólag könnyed zsonglőrmutatványt. Igen jó Julia Juon sprőd Geschwitz grófnője, Paul Groves puhány Alwája és dr. Schön szerepében a hegyóriás küllemű Ashley Holland, aki a végén Mikulás-jelmezt öltött Hasfelmetsző Jackként teljesíti be a trikóra vetkeztetett Lulu áldozati sorsát.
2 DVD, Deutsche Grammophon, Universal, 2011
