A kiválóan sikerült előző lemez, a You And Your Revolution után ugyanis gyakorlatilag az egész zenekari tagság lelépett, beleértve a fő dalszerzőknek számító Szentpéteri Zsoltot és Szűcs Szabolcsot is. Vörös mellé a kreatív agy pozíciójába most az a Kovács Attila került, aki eddig leginkább olyan goromba underground metálzenekarokban reszelt, mint a Watch My Dying vagy a Sear Bliss.
A radikális változás be is jött, viszont a kétkedők megnyugodhatnak: a végeredmény egyrészt ezúttal is minőségi lett, másrészt pedig az is fellélegezhet, aki attól félt, hogy Kovács Morbid Angel-kópiát farag a Superbuttból. A Superbutt zenéje ugyan jóval komplexebb és metálosabb lett, Vörös jellegzetes dallamokat produkáló, mély fekvésű hangja még mindig közös kontextusba helyezi az új dalokat a régiekkel. A másodikként érkező Best Plays rögtön akkora sláger, mint az előző lemezLast Callja volt - még akkor is, ha a verzékben kimondottan thrashes zakatolást hallunk. A másik telitalálat az Evil Blues, ami úgy indul, mintha a következő Haunted-lemezt hallanánk, miközben a verzékben érdekes gitárhangokkal megspékelt, lötyögős shuffle-ba vált át, a harmadik pedig a záró Murder Of Socrates, ahol majdnem voivodos hangokból alakul ki egy hosszabb, epikusabb dal kellő súllyal odahelyezett énekdallamokkal. De alapvetően az egész lemez rendben van - még a bónuszdiszkre felpakolt három magyar nyelvű dal és a két feldolgozás is király.
Edge, 2011
